Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. előtt elhallgatták azt, hogy a felperes az ingatlanon Sch. Miksától telekkönyvön kívül már tulajdonjogot szerzett. A felperes tulajdonszerzésének ez elhallgatása útján jutottak tehát első- és másodrendű alperesek az ingatlan visszajuttatásához, ez a visszajuttatás ezért a felperest a részéről teljesített C) alatti adás-vételi szerződésnek az első- és másodrendű alperesekkel szemben való érvényesítésében nem is gátolja. Sch. Miksa harmadrendű alperes pedig a felperes javára C) alatti szerződésben írt telekkönyvi szolgáltatásra jogerős ítélettel kötelezve van. A kifejtettek szerint az első- és másodrendű alperesek által a B) és C) alatt csatolt adás-vételi szerződésekkel szemben felhozott kifogások a felperes keresetének elutasítására nem adnak jogszerű alapot. E jogi álláspont mellett is azonban a kir. Kúria ezúttal az ügyet mégsem találta a jelen állásában végleg eldönthetőnek, mert az első- és másodrendű alperesek a perben a C) alatt csatolt szerződés velük szemben való hatályát az alapon is megtámadták, hogy a felperest még a CJ alatti adás-vételi szerződés megkötése előtt óva intették, hogy a perbeli ingatlant Sch. Miksától ne vegye meg, mert az őket becsapta és ezért ők nem állják a vele kötött jogügyleteket s a felperesnek ebből az okból a telekkönyvi átírásra alkalmas okiratot ki nem adnak. Ha az első- é3 másodrendű alperesnek ez a tényállítása valónak bizonyul, úgy ez a per eldöntésénél lényeges lehet. Ez esetben ugyanis a felperes a C) alatti adás-vételi szerződésnek a komoly figyelmeztetés után való megkötésével olyan magatartást tanúsított, amellyel a nevezett alpereseknek a perbeli ingatlan visszaigénylésére vonatkozó jogát sérthette és a jogügyletével végeredményében nekik anyagi kárt okozhatott, amelyből nevezett alpereseknek a felperessel szemben a peres ingatlanra vonatkozóan az előző állapotba való visszahelyezési igénye támadhatott, ami a keresettel szemben érvényesíthető. = Ad II. : A Kúria — egyezően a Mjogi Dtár XXIV. 88. számú esetben kifejezett álláspontjával és ellentétben a T. R. alapján kifejlődött Grosschmid Fejezeteiben jogi formába öntött évtizedes jogcímvédelmi gyakorlattal — most már teljes öntudatossággal teszi magáévá a telekkönyvön kívüli tulajdon fogalmának a birtoklással megerősített élők közti jogcímre történt kiterjesztését. 8. A kir. Kúria 27. számú jogegységi határozatában megnyilvánuló az az álláspont, amely az okiratba felveendő kellékeknek az érvényesség szempontjából szükséges legkisebb mértékét megszabja, nem zárja ki azty