Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 5 lebbezési bíróság ítéletének döntése, mert ez esetben úgy a felperes, mint az alperes részéről egyaránt fennforog a jóerkölcs elleni vétés az ágyassági viszony következtében. (. . . Mint a fejben II. alatt . . .) Márpedig a fennforgó körülmények közt nyilván méltánytalannak mutatkoznék az a döntés, amely a felperest 36 évi, tehát keresőképességének csaknem egész idejére szóló s a tanuk szerint a legnehezebb munkákkal elért szerzése eredményétől fosztaná meg a jóerkölcs ellen szintén vétő K. Mihály és ingyenszerző jogutóda az alperes javára. = Ad I. : Ugyanígy már : Mjogi Dtár XXI. 67. — Ad II. : A bírói gyakorlat ingadozására 1. a Mjogi Dtár XXIII. 81. alatti eset jegyzetét. 6. Érvényesnek kell tekinteni az elidegenítésre vonatkozó jogügyletet akkor is, ha bizonyítást nyer, hogy a szerződéskötésnél eljárt harmadik személy az ingatlan tulajdonosától akár szóval, akár írásban megbízást kapott az ingatlan elidegenítésére. (Kúria 1931. okt. 6. P. V. 4010/1930. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróság a saját és az elsőbíróság ítéletéből átvett indokaibari helyesen fejtette ki, hogy az A) alatti okirat megfelel úgy a 4420/1918. M. E. számú rendelet, mint a 27. sorszámú döntvény rendelkezéseinek s hogy ekként a felek közti ingatlanátruházási jogügylet az okirat hiányossága okából nem érvényteleníthető. Az okirat ama kitételénél, hogy «M. István (t. i. az alperes) úgy a maga, mint a tulajdonostárs testvérei nevében» eladja az ingatlant, a fősúly nem a «testvérei», hanem a «tulajdonostársai» kitételen van, sígy az, hogy a tulajdonostársak közül az egyik nem testvér, hanem a testvér leszármazója, nem lényeges ; a lényeges az, hogy ennek a tulajdonostársnak a telekkönyvi hányada is eladás tárgya volt s hogy bizonyítást nyert, hogy az összes telekkönyvi tulajdonostársak hozzájárultak az alperes által eszközölt elidegenítéshez, tehát őt az illetményeik eladásával megbízták. A telekkönyvi tulajdonostársak mindenike él, a perben ki is hallgattatott, alaptalan tehát az a támadás, hogy alperes elhalt embernek a tulajdonát adta el. A 4420/1918. M. E. sz. rendelet nem írja elő, hogy megbízás útján történő ingatlanátruházásnál az ügylet csak akkor érvényes, ha az ügylet megkötésére vonatkozó megbízás,— a közjegyzői törvényben felsorolt különleges, itt fent nem forgó esetektől