Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

2 Magánjogi Döntvénytár. és nem tékozolt, ellenkezőleg vagyonszerzésre törekedett. Hyen körülmények között nem vonható a könnyelműség fogalma alá az elsőrendű alperes által felhozott az a körülmény, hogy gazdasági tevékenységéből kifolyólag mint igazgatósági tag a vállalataiért, valamint a közös bérlet megszűntekor a bérlőtársáért, V. Ferencért kezességet vállalt. A fellebbezési bíróság ítéletében felsorolt 1910—1913. évi kisebb összegű adósságok sem merítik ki a könnyelmű adósságcsinálás fogalmát, mert egyrészről ezek sem haladták meg a felperes férjének vagyoni viszonyait, másrészről pedig azok nem is mind a saját, hanem részben az édesanyjának az adósságai voltak. A kir. Kúria mindezekre való tekintettel az örökhagyó halálától eltelt hosszú időt elegendőnek találja annak a megállapítására, hogy a felperes férje jelenleg nem folytat olyan magatartást, amely az örökhagyót a végrendelet alkotásakor a korlátozó intézkedés megtételére indította. Mindezekből következik, hogy bár a felperes az örökhagyó végrendeletét elfogadta és annak alapján örökösödött is, nincs elzárva attól, hogy a dolgok mai állása mellett a korlátozás megszüntetését kérhesse, mert a fentiek szerint a végrendelkező akaratának helyes értelmezése mellett a bontófeltétel bekövetkezésének megállapítása megfelelő hosszabb időt igényelt. = A «favor voluntatis defuncti» érdekes esete a végrendeleti indítóok átminősítése feltétellé. Hasonló gondolatmenetet tüntet fel a Mjogi Dtár XXI. 55. alatt közölt határozat, ahol a végrendelkező megtiltotta az utóöröklési jog biztosítását; itt a Kúria az előörökösnek az állagot veszélyeztető cselekményét a biztosítási tilalom bontófeltételének minősítette, 2. Az örökhagyó hitelezője nem köteles bevárni az örökösödési eljárás befejezését, vagy azt, hagy az örökösödési igények egyébként rendeztessenek, hanem az adós elhaltával a követelés iránt az örökösök ellen azonnal felléphet. (Kúria 1931 okt j p m 7429/1930. sz.) = Állandó gyakorlat. 3. Ha a házastársak a közös szerzésű vagyont nem egyenlően osztották meg, a különvagyon megtérítését a vagyon megosztása arányában viselik. (Kúria 1931. okt. 2. P. III. 7202/1930. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróság tényként állapította meg, hogy legénykorában a felperes gazdasági cselédként szolgált,