Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 3 bérének megtakarított részét az édesatyjának adta haza és ilyen módon az alperessel való házasságának megkötésekor 300 forint megtakarított pénze volt. A felülvizsgálati kérelmében az alperes nem jelölte meg, hogy az ismertetett tényállás megalkotásánál miben állott a fellebbezési bíróságnak helytelen következtetése, és hogy e tényállás tekintetében a fellebbezési bíróság ítelete az iratok melyik részének a tartalmával áll ellentétben. A megállapított tényeknek a puszta tagadása pedig nem pótolja a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 527. §-ának 3. pontjában előírt kelléket. Az alperesnek az ismertetett tényállás ellen emelt panasza mindezért figyelembe nem jöhet. Az ekként elfogadott tényállásból és abból az alperes által is előadott tényből, hogy a házasság megkötését követő évben a felek K. Antalnak 10 hold bérletét átvették, okszerűen jelentkezik a fellebbezési bíróságnak az a következtetése, hogy a peres felek a felperesnek 300 forint készpénzét a haszonbérlettel kapcsolatosan felhasználták. Ezzel a ténnyel szemben közömbös az alperesnek a felülvizsgálati kérelmében foglalt az az előadása, hogy a haszonbérletet csak akkor kezdették meg, amikor közös munkájukkal annyira megerősödtek, hogy haszonbérlethez foghattak és a haszonbérlet megkezdésekor kölcsönt vettek fel, mert ez csak azt mutatja, hogy a haszonbérletbe a felek a felperes megtakarított pénzén kívül máshonnan szerzett összeget is fordítottak. Ezekből folyóan a felperes a maga 300 forint különvagyonát a házasságba behozta és így a házasság megszűnése következtében jogosan igényelheti annak a közös szerzési vagyonból való megtérítését. A meg nem támadott tényállás szerint a közös szerzésű vagyonon a peres felek akként osztoztak, hogy abból az alperesnek több jutott, mint a felperesnek. Az osztó igazság azt hozza magával, hogy a felek a különvagyon megtérítését a vagyon megosztása arányában viseljék. Azt, hogy a felek ettől eltérő megállapodást létesítettek, az alperes maga se állítja. Arra pedig, hogy a felperes a megosztáskor a különvagyonának a megtérítéséről lemondott, nem lehet alaposan következtetni sem abból, hogy az osztással, az alperes szerint, a házassági vagyonjogi kérdéseket lezárták, sem pedig abból, hogy a különvagyon megtérítésére vonatkozó igényét a különélés alatt a felperes nem érvényesítette, mert az alperesnek a perbeli védekezése szerint is a megosztás az ő munkájának és szorgalmának a figyelembevételével történt és maga se állítja, hogy a felperes különvagyona ekkor szóba jött. Helyes ezért a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel 1*