Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

140 Magánjogi Döntvénytár. Ugyancsak elfogadta a kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak azt a megállapítását is, hogy a baleset bekövetkezténél kizárólag a felperest terhelte mulasztás, mert erre mutató ténykörülmények egyáltalában nem nyertek bizonyítást, hanem a balesetet kizárólag az idézte eló', hogy a gyorá kereket a tengellyel összekötő' géprész elszakadt, ami a baleset bekövetkeztének véletlenségére mutat. Ugyancsak nem nyertek bizonyítást olyan körülmények sem, amelyek arra mutatnának, hogy a baleset bekövetkezte körül alperest is bármelyfokú gondatlanság vagy mulasztás terhelné. Nem vitás, hogy alperes mint munkaadó a felperest az Országos Gazdasági Munkáspénztárnál az 1900 : XVI., 1902. évi XIV. és 1913 : XX. tc. 2. §-ában írt rendelkezéseknek megfelelően nem biztosította. Az állandó bírói gyakorlat értelmében pedig a munkaadó a balesetet szenvedett munkavállalónak csakis azt az összeget tartozik megtéríteni, amelyet érvényes biztosítás esetében kapott volna. Ez az összeg pedig a fellebbezési bíróság ítéletében felhívott földmívelésügyi miniszteri rendeletek értelmében 288 P évi járadéknak felel meg. Ennélfogva az anyagjogi szabályoknak megfelel a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, mellyel alperest a kereset beadása napjától (1928. november 5) kezdve havi 24 P baleseti járadéknak a felperes életfogytáig leendő megfizetésére kötelezte. A kir. Kúriának itt elfoglalt jogi álláspontjára tekintettel teljesen közömbösnek jelentkezik az a körülmény, hogy alperes a baleset után tényleg tovább is alkalmazta a felperest gazdaságában, és hogy felperest ennek hűtlen viselkedése miatt volt kénytelen minden további kárpótlás nélkül elbocsátani. = V. ö. a 803. E. H.-ot és a Mjogi Dtár XXII. 36. alatt közölt esetet. 144. Özvegyi haszonélvezeti jognak, mint szolgalmi jognak telekkönyvi bejegyzése nem lehet szolgáltatás iránt vállalt kötelezettség teljesítésének a biztosítéka. (Kúria 1932. szept. 20. P. V. 5127/1930. sz.) Indokok : A két felperes az örökhagyónak az első házasságából származott gyermeke ; alperes özvegy pedig második felesége volt az örökhagyónak. így alperest az örökhagyó hagyatékából az 1840: VIII. tc. 18. §-a szerint özvegyi tartás fejében egy gyermekrésznek megfelelő résznek, tehát x/3 résznek a jövedelme. Az 1925. évi május 25-i hagyatéki tárgyaláson alperes azt kérte,