Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 111 xasztalás nem indokolt, mert ez a felperesek részén már a tőkegyűjtés célját szolgálná, másfelől pedig a további tartás szolgál tatását tenné lehetetlenné azáltal, hogy a hosszú időről felgyűlt járadékok egy összegben való behajtása az alperes anyagi romlását okozná és ezzel a további tartásnak kielégítési alapja is elveszne. = Lényegileg egyező az állandó gyakorlattal. V. ö. azonban a fenti €0. sz. döntést és annak jegyzetét. 110. Az oly átruházó ügylet érvényességéhez, amely szerint a tulajdonjog a szerző fél halála után más személyre száll (fideicommissum inter vivos), végrendeleti alakszerűség nem szükséges. (Kúria 1932. febr. 9. P. I. 8000/1929. sz.) Indokok : lá. N. Ferenc közjegyzői okiratba foglalt szerződéssel ingatlan vagyonát átruházta gyermekeire : az elsőrendű felperesre, a II—IX-rendű felperesek apjára és N. Sándor örökhagyóra. Az utóbbira vonatkozólag a szerződés azt tartalmazza, hogy testi fogyatkozása miatt az idősebb testvér gondnoksága alatt álljon és a vagyont ő kezelje, valamint hogy elhalálozása esetére ezen átruházott vagyonban a nénje, N. Mária K. Jánosnétól (az alperesek anyja) származott törvényes gyermekek — és senki más — örökösödhetnek s a vagyon a most említett gyermekek javára közösen egyenlő arányban szavatolandó be. A 769. számú elvi határozat értelmében az ilyen utóöröklés kikötését olyan jogilag megengedett tulajdonjogi korlátozásnak kell tekinteni, mely azt jelenti, hogy a közvetlenül szerződő fél a juttatást tulajdonul kapja ugyan, azonban azzal a korlátozással, hogy halálától kezdve a tulajdonjog más meghatározott személyeket illet. Az a körülmény, hogy a tulajdoni korlátozás a szerző félnek a halálára szólt, a szerződést nem teszi olyanná, melyhez a végrendeleti alakszerűségek megtartása szükséges, mert a halál itt mint időhatározó szerepel, amelynek bekövetkeztéig az átruházott ingatlanok tulajdonjoga az örökhagyót illette, onnan kezdve pedig az alpereseket illeti. = Ugyanígy: Mjogi Dtár XXIV. 153. ; v. ö. az ennek jegyzetében idézetteket. 111. A különélés iránti s a házasság felbontását célzó megegyezést jogosítva van ugyan bármelyik házasfél megszüntetni és a házasság folytatását szorgalmazni s ebből a célból a házastársát a H. T. 77. § a) fontjában meg-