Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

110 Magánjogi Döntvénytár. Erre való tekintettel azokból a tényekből, hogy 1925. december havától az édesatyja haláláig terjedő, vagyis az alatt az idő alatt, amíg a hivatalos állásban volt és a végkielégítési összegből élhetett, az alperes, jóllehet oly rendes havi fizetése volt és oly végkielégítési összeget kapott, amelyből mint egyedül álló férfi, habár szerényen, de mégis megélhetett és ennek ellenére az édesatyjának haláláig fent kimutatott 28,366*28 pengőt és 1200 pengőt költött el a nélkül, hogy ennek hová fordításáról megfelelően számot tudott volna adni és azokból a tényekből, hogy rendszeresen mulatozott, éjszakázott, ivott és jóllehet a fentebb említett nagy összegek jutottak a kezéhez, mégis barátaitól is kellett hogy mulatozásaihoz igénybe vegyen kisebb kölcsönöket, és végül abból a tényből, hogy oly módon is vett fel kölcsönöket, hogy leendő örökségéből adott el ingatlanokat és az előre felvett vételárra még kitöltetlen váltókat is adott át a hitelezőknek: a kir. Kúria is úgy látja, hogy az alperes vagyonjogi cselekedeteiben oktalan és vagyoni romlását okozó hajlam jelentkezik. 109. A tartási célt szolgáló járadék iránti igényének érvényesítésével közel 16 éven át késedelmes jogosult javára a bíróság a járadékot csak a kereset beadásától ítélte meg. (Kúria 1932. febr. 18. P. IV. 2737/1930. sz.) Indokok : A felpereseket a most érvényesített követelésükkel a büntetőbíróság az 1913. évben hozott ítéletében a polgári per útjára utasította, amivel figyelmük kifejezetten is fel volt híva arra, hogy csak per útján érhetnek el eredményt, a keresetet mégis csak közel tizenhat év múlva indították. Ilyen hosszú késlekedést nem igazol az sem, ha való lenne, hogy az alperesnek előbb nem volt vagyona. Egyébiránt az alperesnek a felperesek részéről kétségbe nem vont személyes előadása szerint az alperes már 1918-ban örökölt ingatlant, majd utóbb 1925-ben, a kereset pedig 1929-ben indult. Ilyen körülmények között helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy kártérítés címén járadékot a másodrendű, felperes részére, aki a keresetindítás idejében már 17 éves elmúlt, nem ítélt meg ; az elsőrendű felperes részére pedig a járadékot csak a keresetindítástól fogva ítélte meg. A kártérítés címén követelhető járadékszolgáltatás ugyanis az elveszett tartás pótlására szolgál, de ha a tartás mint cél, úgymint a jelen esetben is, az eltartandó személyek különösebb megterheltetése nélkül hosszú időn keresztül már megvalósult, akkor az utólagos ma-