Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

104 Magánjogi Döntvénytár. 101. /. A telki szolgalmat megalapító szerződést a bírói gyakorlat abban az esetben is védelemben részesíti, ha a szolgalom nem jegyeztetett be a telekkönyvbe, mert a szerződésnek nem érvényességi kelléke a telekkönyvi bejegyzés. — II. A telekkönyvi bejegyzés hiánya csupán a későbbi jogszerzőknek a telekkönyvbe vetett jóhiszeme szempontjából bírhat súllyal. (Kúria 1932. márc. 3. P. V. 844/1930. sz.) Indokok : A perben szereplő összes ingatlanokat, amelyek a természetben eredetileg egy ingatlant képeztek, az 1878. évben a felperes néhai atyja: Gy. János és néhai K. Pál közösen vásárolták meg, azokat könnyebb megmívelés céljából keresztben osztották meg, felperes néhai atyjának osztályrészébe jutott az ingatlan belső része, néhai K. Pál részébe jutott az ingatlan belső része, néhai K. Pál részébe pedig annak a vasút felé eső külső része. E megosztás következtében a felperes atyjának részébe jutott ingatlanhoz út nem vezetett, miért is az osztozó társak abban állapodtak meg, hogy néhai K. Pál az elsőbíróság ítéletében megállapított útvonalon szekérutat engedélyez. Ezt az útvonalat a felperes atyja, majd jogutóda a felperes és haszonbérlőik 1928. év végéig zavartalanul használták is, azoknak az időszakoknak a kivételével, amidőn a megosztott ingatlanok mindegyikét ugyanaz a haszonbérlő haszonbérelte, s amidőn erre való figyelemmel a haszonbérlők a feleslegesként jelentkező utat felszántották. Az ily haszonbérletek megszűntét követően azonban a felszántott út ismét helyreállíttatott. Az elsőrendű alperes és annak felesége, akinek a másod- és harmadrendű alperesek öröklés útján váltak jogutódaivá, a néhai K. Pál részébe jutott ingatlant 1926. évben vásárolták meg, a vétel tárgyát tevő ingatlan a telekkönyvben szolgalommentesen szerepelt ugyan, a vétel idejében azonban az úthasználatot a felperes, illetve haszonbérlőik gyakorolták, míg az alperesek az utat 1928. évben fel nem szántották. Ez irányadó tényállásból a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül vonta le azt a jogi következtetést, hogy a peresfelek jogelődei néhai Gy. János és néhai K. Pál az általuk közösen vásárolt ingatlan megosztásakor a felperes atyjának jutott ingatlan, mint uralkodó telek javára, a K. Pál részébe jutott ingatlan, mint szolgáló telek terhére, telki szolgalmat alapítottak. Ez a következtetés annyival inkább helytálló, mert abból a tényből, hogy a felperes atyjának jutott ingatlan csak a K. Pálnak jutott ingatlanon át volt megközelíthető, kifejezett kikötés