Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

96 Magánjogi Döntvénytár. származtathatna. Viszont az iparrendészeti tilalmat áthágó félre nézve is méltánytalan volna, ha a tilalomba ütköző, de egyébként kifogástalanul megkötött ügyletből eredő követelését nem érvényesíthetné a vele szerződött azzal a féllel szemben, aki a teljesítést elfogadta. Ennek a jogi álláspontnak törvényes alátámasztására szolgál a K. T. hatálya alá tartozó ügyletek tekintetében a K. T. 263. §-a, amely szerint «azon körülmény, hogy valaki hivatásánál, állásánál, iparrendészeti vagy más okoknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik, a kereskedelmi ügyletek minőségére és érvényességére befolyással nincsen». Ezt a törvényes szabályt sem az 1922 : XII. te, sem más jogszabály hatályon kívül nem helyezte, következésképpen ezt ma is élő jognak kell tekinteni. Ennélfogva a K. T. hatálya alá eső kereskedelmi ügyletekre kétségtelenül ezt a szabályt kell alkalmazni. Minthogy pedig a fent kifejtettek szerint az ipar megkezdéséhez és folytatásához szükséges jogosítvány és az ipar megkezdésének vagy folytatásának, ennek a jogosítványnak a hiányában való tilalma és a tilalom áthágásának büntetése nem jelenti magának az ügylet eltiltását és semmisségét, hanem csupán olyan iparrendészeti ok, amely azt, aki ilyen engedéllyel nem rendelkezik, a kereskedelmi ügyletekkel való foglalkozástól zárja el; minthogy az a körülmény, hogy bizonyos személyek iparrendészeti vagy egyéb okokból kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatnak, az ügylet kereskedelmi természetén és érvényességén nem változtathat : kétségtelen, hogy a kereskedelmi ügyletek tekintetében érvényes törvényes intézkedés áll az útjában annak, hogy valamely iparnak az iparrendészeti tilalmat sértő űzése körében kötött ügylet maga is semmisnek tekintessék. Ezzel szemben nem lehet a K. T. 263. §-ának azt az értelmezést tulajdonítani, mintha az csak azokra a személyi akadályokra vonatkoznék, amelyek egyes személyeket, mint pl. a papokat, szerzeteseket, katonákat, bírákat és közhivatalnokokat az ipar gyakorlásában korlátozzák (1872: VIII. tc. 26. §). Igaz ugyan, hogy a K. T.-ben foglalt hivatkozásokat azok szerint a törvényes határozmányok szerint kell megítélni és értelmezni, amelyek a K. T. megalkotása és életbelépése idejében érvényben voltak ; és igaz az is, hogy a K. T. életbelépésekor az 1872 : VIII. tc.-be iktatott ipartörvény rendelkezései voltak érvényben, amelyekre a K. T. 6. §-a kifejezetten hivatkozik is ; ámde a K. T. 263. §-ának értelmezésénél az 1872 : VIII. tc.-nek nemcsak 26. §-át, hanem egyéb rendelkezéseit is figyelembe kell venni ; márpedig az idézett törvény éppúgy, mint az