Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. 97 1922 : XII. te, az engedélyhez kötött iparokat szembeállította a szabad iparokkal és a képesítéshez, de nem engedélyhez kötött iparokkal és 86. §-ának a) pontjában — éppúgy, mint az 1922. évi XII. tc. 127. §-a — kihágásnak minősítette és büntetéssel sújtotta azt, ha valaki valamely ipart önállóan űz, a nélkül, hogy azt bejelentette volna, 88. §-ának aj pontjában pedig, ha a megkívánt jogerejű engedély hiányában engedélyhez kötött ipartelepet állít fel ; de az 1872 : VIII. tc. helyébe lépő 1884. évi XVII. tc. 158. §-a is kihágásként büntette, ha valaki a 10. §-ban felsorolt engedélyhez kötött iparágak valamelyikét megkezdi, mielőtt a kellő engedélyt megkapta volna. Nyilvánvaló tehát, hogy a K. T. életbelépése idején is voltak olyan törvényes szabályok, amelyek egyeseket nemcsak a személyükben rejlő, hanem iparrendészeti — tehát foglalkozásuktól független — okokból is eltiltottak attól, hogy ipart űzzenek és ekként kereskedelmi ügyletekkel foglalkozzanak. Nem lehet tehát a K. T. 263. §-át akként értelmezni, hogy az a kereskedelmi ügyletek érvényességét csak arra az esetre emeli ki, ha valaki személyi okokból nem foglalkozhatik kereskedelmi ügyletekkel. Ez az utóbbi magyarázat különben arra a visszás eredményre vezetne, hogy a papok, szerzetesek, katonák, bírák, közhivatalnokok által kötött kereskedelmi ügyletek — noha ezek kereskedelmi ügyletekkel egyáltalában nem foglalkozhatnak — érvényesek volnának, viszont azok az ügyletek, amelyeket személyi tekintetben egyébként tilalom alá nem eső iparos megfelelő iparengedély nélkül kötött, semmisseknek tekintetnének. A most kifejtett értelmezés mellett szól a magyar és német kereskedelmi jog egész irodalma is. A fentebb kifejtett állásponttal szemben nem lehet felhozni azt az ellenvetést, hogy ez a megoldás a jogrend által kitűzött célok gyengítéséhez vezetne és ellentétben állana azzal, hogy tiltott ügylet érvényesítéséhez az állam jogsegélyt nem nyújthat. Ugyanis a jogrendnek az iparrendészeti szabályok felállításával és az iparoknak igazolványhoz vagy engedélyhez kötésével csak az volt a célja, hogy az ilyen iparok űzését megbízható kezekbe tegye le és ezzel közérdekek veszélyeztetését megakadályoztassa. Ennek a célnak az oltalmára a jogrend a tilalom mellé kihágási büntetéseket is szabott. A kitűzött célnak tehát megfelel az, hogy a tilalom áthágói a kiszabott büntetést elszenvedjék. A közigazgatás feladata, hogy a jogosultság nélkül való iparűzést hatósági intézkedésekkel megakadályozza. A kitűzött célon túlmenő intézkedés volna azonban, hogy az iparrendészeti Magánjogi Döntvénytár. XXV. 7