Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

94 Magánjogi Döntvénytár. is, ha a szerződés oly szolgáltatásra irányul, mely a törvény szerint tilos. Ha a törvény valamely szerzó'dés megkötésére büntetést szab, akkor rendesen az lesz a törvényhozó akarata, hogy a szerződésnek magánjogi hatálya se legyen. Lehetséges azonban az is, hogy a törvény büntetéssel akarja ugyan sújtani a szerződés megkötését, de a nélkül, hogy a szerződés magánjogi érvényét érinteni akarná. A törvénymagyarázatra tartozik annak megállapítása, hogy a törvénynek ezen vagy amaz értelme van-e. A törvényes tilalomba ütköző szerződés csak annyiban semmis, amennyiben a törvény mást nem rendel. Lehetséges különösen, hogy a törvény a tilalomba ütköző szerződést nem abszolúte semmisnek, hanem csak bizonyos személyekkel szemben hatálytalannak akarja tekinteni. . . Oly tilalom, amely csak az egyik félnek szól, az annak ellenére kötött szerződést nem teszi érvénytelenné. Éppen abból, hogy a tilalom cs?k az egyik félhez van intézve, tűnik ki, hogy a törvény a tilalom ellenére kötött szerződés érvényét nem akarja érinteni». A tervezet indokolása arra is utal, hogy a javasolt szabályozás megfelel a fennálló jognak és a többi törvényhozásoknak is. A német polgári törvénykönyv 134. §-ának szövege a magyar javaslattal teljesen egyező, míg a Optk. 878. §-a szerint «ami nem teljesíthető, ami éppen lehetetlen vagy tilos, érvényes szerződés tárgya nem lehet»; a svájci kötelmi jogi törvény 20. §-a pedig azt mondja ki, hogy «semmis az a szerződés, amelynek lehetetlen vagy jogellenes tartalma van vagy a jóerkölcsökbe ütközik». De kitűnik ez azokból a tételes jogszabályainkból is, amelyek a tilalom és a tilalom áthágásának büntetése mellett az ügylet érvényességét nem érintik; míg ezekkel szemben más jogszabályok a tilalom mellett az ügylet semmisségét is kimondják. Nem is szólva a kötelmi jog körébe nem tartozó házasságjogi törvényről (1894 : XXXI. te), amely a tiltó akadályok ellenére tudva házasságot kötő feleket bünteti, de magát a házasságot érvényesnek tekinti: az árdrágító "visszaélésekről szóló 1920 : XV. tc. 1—4. §-aiban az ártúílépést, áruuzsorát, munkabéruzsorát, árdrágító üzérkedést (lánckereskedést), áruelvonást és árucsempészetet tiltja és bünteti ugyan, de 6. §-ában kimondja, hogy az ügylet nem egészében, hanem csak a hatóság által megszabott vagy megengedett legmagasabb árat, avagy tájékoztató árat meghaladó részében semmis, aminek nem az egész kereset elutasítása, hanem csak az a következménye, hogy a vevő csak árleszállítást, illetőleg a sértett a saját szolgáltatásának megfelelő ellenszolgáltatást követelhet vagy az adott ellenszolgáltatás többletének visszatérítését, avagy megtérítését igényelheti; a Pénzintézeti Központról szóló 1920 : XXXVII.