Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

76 Magánjogi Döntvénytár. tisztességesen bánni. Ezt az alperes vállalta és arra is kötelezte magát, hogy 1929. évben ruházatra a felperesnek 200 pengőt fizet. A peresfelek atyai és fiúi viszonyban állanak egymással. Az ily családi kapcsolatból folyik, hogy az ingatlanok használatának eltartás ellenében való átengedését, amint ez a szokásnak is megfelel, amennyiben ellenkező határozott kikötés nincs, nem lehet akként megtörténtnek tekinteni, hogy a megállapodás csak egy évre szól és így a megállapodást évenként meg kell újítani. Ellenkezőleg a megállapodást hosszabb időre, rendszerint az eltartásra jogosított haláláig megkötöttnek kell elfogadni. Viszont az anyagi jog rendelkezéséből következik, hogy (. . . Mint a fejben II. alatt. ..). Ennek felel meg a felperesnek eskü alatt tett vallomásában foglalt az a nyilatkozata, amely szerint addigra engedi át az ingatlanok használatát, amíg az alperes vele tisztességesen fog bánni. Ezekből következően a peres szerződésnek a tartalma ily „hosszabb időre szóló megállapodásnak a létrejöttére mutat, amivel szemben a felperesnek állott az érdekében annak a bizonyítása, hogy az ingatlanok használatát az alperesnek csak egy évre és nem hosszabb időre engedte át, a tisztességes bánás feltételének kikötésével. Nem lehet ily bizonyítéknak elfogadni, hogy a ruházat értékére vonatkozó megállapodás a szerződés és K. Emil tanú szerint csak egy évre szól, mert ez a mellett, hogy az eltartás nyújtásának az elvállalása magában foglalja a ruházat szolgáltatását is, nem jelent mást, hogy a felek a szolgáltatandó ruházatnak 1929. évi értékét határozták meg s e mellett nyitva maradt, hogy a felek a következő évekre járó ruházatnak az értékét ettől eltérőleg állapítsák meg, amire vonatkozik K. Emil tanúnak az a vallomása, hogy azért írta be a szerződésbe a ruházat értékére vonatkozóan az 1929. évet, mert gondolt arra, hogy a felperes a következő évben alkudni fog. Mindezért a felperesnek az egyesség hátlapjára 1930. április 6-án vezetett annak az egyoldalú nyilatkozatának, hogy mivel a félévre járó 100 pengőt megkapta, a földeket haszonbérbe nem adja, se lehet azt a jelentőséget tulajdonítani, hogy az ingatlanok használatának az átengedése csak egy-egy évre történt. A kifejtettekből következik, hogy az ingatlanok használatát az eltartás kikötményével véglegesen engedte át a felperes az alperesnek és a szerződés felbontásához való jog csak akkor áll be, ha szerződéses kötelezettségeit az alperes nem teljesíti. A felperes azonban ennek a feltételnek a bekövetkezését nem bizonyította. = Ad II. : A Mjogi Dtár XV. 96. alatti esetben a Kúria «súlyos» szerződészegést kívánt.