Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

70 Magánjogi Döntvénytár. hogy a gyámhatóság, amely az átruházási szerződést az átruházás idején még kiskorú elsőrendű alperes érdekében jóváhagyta,, jóváhagyó határozatában a vételárat kifizetettként említi, mert a gyámhatóságnak ez a megállapítása is csak a szerződés tartalmán alapul. Valamint a családi kapcsolatra tekintettel nem szól a visszterhesség mellett az sem, hogy az elsőrendű alperes atyja a maga haszonélvezeti jogát az átruházott ingatlanokra nézve az átruházási szerződésben kikötötte. Mindezeknél fogva a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy az átruházás egészben ingyenes, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Az átruházott ingatlanok értékének megállapításánál a fellebbezési bíróság helyesen hagyta figyelmen kívül az ingatlanokra az átruházást megelőzően özv. L. Ferencné javára bekebelezett, valamint az átruházási szerződésben az elsőrendű alperes atyjának javára kikötött s a felperes tulajdonjogának bejegyzésével egyidejűleg bekebelezett haszonélvezeti jogot is. Az említett haszonélvezeti jogok terhe ugyanis nem az értékmegállapításra gyakorol befolyást, hanem azok fennállásának csak az a következménye, hogy az elsőrendű alperesnek — mert az ingatlanokkal mások haszonélvezeti joga miatt nem rendelkezhetik — csak a haszonélvezeti jogok megszűntével áll be a fizetési kötelezettsége annyiban, amennyiben a kötelesrész az átruházott vagyont terheli, illetve mivel az elsőrendű alperes atyja a maga haszonélvezeti jogát a fentebbi tényállásból következőleg maga is ajándékozás útján szerezte, ez — ha perben állana — kötelezhető lenne annak a tűrésére, hogy a felperes követelését az átruházott ingatlanokat terhelő részében a haszonélvezeti jogra való tekintet nélkül már most kielégítse. = A Jogi Hírlap I. 582., 905., 1267., 1384. ; II. 1243. számú esetekben, valamint az itt következő esetben a Kúria arra a kérdésre helyezte a súlyt, hogy a fizetőnek volt-e megfelelő ereje a fizetésre. Hogy az átruházási szerződés tartalma a visszterhességet nem bizonyítja, azt már a Dt. 4. f. IV. 218. alatti határozat kimondta. 11. A családbeliek javára történt vagyonátruházást a kötelesrészre jogosultakkal szemben csak annyiban lehet visszterhesnek tekinteni, amennyiben azok, akikre az örökhagyó vagyonát átruházta, kimutatják, hogy az ellenértéket a valóságban szolgáltatták és volt miből szolgáltatmok. (Kúria 1932 márc 14 p L ^e/jggo. sz y = V. ö. az előző esetet.