Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magánjogi Döntvénytár. (.9 utalás azonban már elhajlás a dologias felfogás felé. (L. a Mjogi Dtár XXIV. 160. alatti jegyzet összefoglalását, legújabban pedig a fenti 13. és 52. számú eseteket.) Azáltal pedig, hogy a közszerzeményt a házasság ideje alatt történt elidegenítéssel szemben is védelemben részesíti, a Kúria az értéktöbbleti elvet feladja és a reálszerzeményi elv alkalmazására tér át. A közszerzemény kötelmi felfogása alapján nem lehet szó a közszerzeményi követelést rosszhiszeműen sértő jogszerzésről, legfeljebb kötelemsértő szolgáltatásnak tudva kikötéséről {v. ö. MTK. jav. 1734. §). Ilyennek sem minősíthető a házasság alatti ügylet, ha az értéktöbbleti elvből indulunk ki, mert a házasság megszűnéséig nem bizonyos, hogy az elidegenítés tárgya a közszerzeményi követelésnek is tárgya lesz. — Ad II. : Állandó gyakorlat. 75. Az özvegyi jog legkisebb törvényes mértékének fedezetére elsősorban a hagyatéknak az a része (fele) szolgál, amely valamennyi lemenő kötelesrészének kihasitása után fennmarad, mert a kötelesrész a lehetőség szerint minden tehertől mentesen illeti meg a kötelesrészre jogosítottakat. (KÚIÍSL 1932. márc. 4. P. I. 3638/1931. sz.) = Állandó gyakorlat; a kötelesrész az özvegyi joggal csak akkor terhelhető, ha az egyéb hagyatékból az özvegyi jog megszorított mértéke sem telik ki. 76. A kötelesrészes javára szóló ingyenességi vélelmet csak annak bizonyításával lehet megdönteni, hogy a juttatás ellenértéke az örökhagyó rendelkezése alatt maradL (Kúria 1932. márc. 3. P. I. 1977/1929. sz.) Indokok : Az ingyenességnek a kötelesrészre jogosult javára fennálló vélelménél fogva helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az örökhagyó — az elsőrendű alperes anyja — és az elsőrendű alperes között kötött átruházási szerződésnek az a tartalma, hogy az elsőrendű alperes atyja — az örökhagyó férje — a kikötött vételárat kifizette, a visszterhes szerzést a kötelesrészre jogosult felperessel szemben nem bizonyítja. Nem alkalmas a visszterhes szerzés bizonyítására az elsőrendű alperes által felhívott tanúknak a fizetés megtörténtét esetleg tanúsító vallomása sem, mert ez is csak az okirat tartalmát erősítené meg, de nem tenné megállapíthatóvá, hogy a fizetett pénzösszeg az örökhagyó rendelkezése alatt maradt, holott az alperes a visszterhesség megállapítása érdekében ezt is bizonyítani tartozott. Az elsőrendű alperes által felhívott tanúk kihallgatását tehát a fellebbezési bíróság helyesen mellőzte. Nem ad alapot a visszterhesség megállapítására az sem,