Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 51. /. A káradós a károkozó tény eredményeként jelentkező romlásra, mint a kártérítés mérvét csökkentő tényezőre sikerrel nem hivatkozhatik. — II. A kártérítéshez való igény a kártétel elkövetésével megnyílik s rendes körülmények közt a kár megtérítésében való késedelem s így a kamatfizetési kötelezettség is ettől az időtől kezdődik. — III. A perléssel való indokolatlan késedelem esetében a károsító felet a kár érvényesítése előtt késedelmesnek tekinteni nem lehet. — IV. Minthogy a kárkövetelés összege bírói megállapítástól függött és a felperes a tényleg megítéltnél jóval nagyobb kárösszeget követelt, adott esetben a Kúria az alperesnek a kereset beadásától kezdve fenn álló fizetési késedelmét nem tekintette vétkesnek oly értelemben, hogy 8°lo-nál magasabb késedelmi kár megítélése indokolt volna. (Kúria 1930 dec 17 p y 893/1930. sz.) Tényállás : Debrecen sz. kir. város alperes a Debrecen városi csatornahálózatnak a Tócó nevü érbe történt bevezetését a nélkül teljesítette, hogy megfelelő szabályozási munkálatokkal az ér medrét a beömlesztett nagyobb víztömegek befogadására és levezetésére alkalmassá tette volna. Az említett csatornahálózatnak ily bevezetése következtében a felperesek ingatlana a város szennyvizeivel bővült Tócó vizével elöntetett, úgyhogy a felperesi birtok három és fél hold kivételével teljesen hasznavehetetlenné vált és felperesek ingatlanaikat használni, termését élvezni nem tudták. Ezek szerint az alperes által létesített csatornázási munkálatok következtében oly változás állott be a Tócó vizének lefolyásában, amely felperesekre káros volt. Ekként az alperesnek a vízjogi hatóságok engedélyén nem alapuló ténykedése és a felpereseket ért károsodás közt az okozati összefüggés nyilván fenn áll. Az ily károsodásért pedig az 1885 : XXIII. tc. 50. §-a értelmében az alperes felelős. Márpedig az anyagi jogszabályok értelmében az alperes a károkozó tény eredményeként jelentkező romlásra, mint a kártérítés mérvét csökkentő tényezőre, sikerrel nem hivatkozhatik. A kártérítési kamat megítélésének kezdőpontját illetően a felperesek jogszabálysértést panaszoltak a miatt, hogy a fellebbezési bíróság a kártőke után a kamatot csak a kereset beadása napjától és nem a károkozás időpontjától ítélte meg, amely időpontot a felperesek minden egyes gazdasági évnek a végében jelölték meg. Ez a panasz azért alaptalan, mert igaz ugyan, hogy a kártérítéshez való igény a kártétel elkövetésével megnyílik s rendes körülmények közt a kár megtérítésében való késedelem s így a kamatfizetési kötelezettség is ettől az időtől kezdődik, a jelen esetben azonban a felperesek az 1923. évtől kezdődően felmerült károk megtérítése iránt csak