Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

42 Magánjogi Döntvénytár. mert a szülőktől gazdaságilag függő helyzetben levő felperes az alperest kellő védelemben részesíteni nem tudta. Időközben azonban a felperesi szülők háztartásában változás állott be. A felperes tényállítása szerint a szülők ingatlanaikat haszonbérbe adták. Ebből foly, hogy a háziteendők egyszerűbbekké váltak s ekként sem a felperes, sem a beteges alperes munkájára oly mérvben nincs szükség, amint ez korábban fennforgott, minélfogva a férj és feleség egymáshoz való viszonyában az életközösség helyreállításának új lehetőségei nyíltak. = Lényegileg ígv PHT. 409., Mjogi Dtár XII. 96., XV. 60.; Grillféle Új Dtár XIX. 500., 518. stb. 50. Jóhiszemű a birtok már akkor is, ha a birtokos a birtokot valószínű okoknál fogva a magáénak tartja, vagyis menthetőén azt hiszi, hogy az ő birtoklása jogszefű- (Kúria 1931. jan. 9. P. V. 755/1929. sz.) Indokok : Ugyanis (. . . Mint a fejben . . .). Az irányadó tényállás szerint az alperes elhalt felesége,. D. Borbála, aki a felperesnek anjg'a volt, ingó és ingatlan vagyonának életfogytiglan tartó haszonélvezeti jogát végrendelet ileg alperesnek hagyta. Bár az alperes a hagyatéki tárgyalás során a végrendeletileg neki hagyott haszonélvezeti jogot csak a hagyaték felerészére érvényesítette, ugyanakkor kijelentette azt is, hogy fenntartja azt a jogát, hogy a gyermekei nagykorúsága esetén a haszonélvezeti jogát az egész hagyatékra érvényesítse. Tényállás az is, hogy a felperes 1917. évben lett nagykorú s hogy az atyja alperes ellen, a kereseti ingatlan illetősége kiadása iránt, a jelen kereset beadásáig — bár abban akadályozva nem volt — törvényes eljárást folyamatba nem tett. Eme körülményekből a fellebbezési bíróság helyesen következtette azt. hogy az alperes a kereset indításáig nem tekinthető rosszhiszemű birtokosnak, mert a végrendelet alapján a keresetindításig az alperes menthetőén hihette, s amint a hagyatéki tárgyaláson kijelentett jogfenntartásából s ezt követő megtartásából megállapítható, hitte is azt, hogy a kereseti ingatlanilletőségek életfogytiglani haszonélvezete jogszerűen őt illeti s attól őt gyermekei meg nem foszthatják. A peresfelek között levő családi kapcsolat mellett pedig a birtok jogszerűségének ily téves tudata és a birtok jóhiszemű voltának megállapítására a kifejtettek szerint alkalmas.