Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytúr. 41 a szorult anyagi helyzet és a hitelre utaltság nem tekinthető az alperessel szemben olyan kényszerhelyzetnek, amelynek alapján az A) alattiba foglalt jogügylet megtámadható és hatálytalanítható volna. Az A) alattiban foglalt jogügylet a peresfelek közti elszámolás eredményeként létesült (. . . Mint a fejben II. alatt . . .). Ebből folyóan és mivel alperes maga sem állítja, hogy az elszámolás alkalmával felszámított egyes tételek tekintetében a felperes által megtévesztetett volna, helyes az ott felhozottaknál fogva a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy az A) alatti szerint megfizetni kötelezett összegben szereplő egyes tételek fennállását és jogszerűségét alperes sikeresen nem kifogásolhatja. = Ad I. : V. ö. MTK. jav. 1006. § ; MjogPDtár XVI. 2. — Ad II. : V ö. MTK. jav. 1694. §. 49. /. A feleségnek jogos igénye van arra, hogy a férj a saját viszonyaiknak megfelelően olyan lakást biztosítson, ahol a házasfelek mások kellemetlenkedéseitől menten békés, nyugodt családi életet élhetnek. — II. Ha a férj ilyen lakást feleségének nem biztosított, az utóbbinak különélése nem jogos, indok nélküli. (Kúria 1931. jan. 9. P. III. 1354/1930. sz.) Indokok: Az kétségtelen, hogy a kisbirtokos felperesi szülők háztartásában egy egészséges, munkabíró, szorgalmas meny — a mindennapi élet tapasztalatának megfelelően — a gazdaság körül neki kijáró munkakört be kellett volna hogy töltse, ámde a felperes sem vonja kétségbe, hogy az alperes tényleg beteges volt és fürdőre volt szüksége. Ebből okszerűleg foly, hogy mindazok a kifogások, amelyeket a felperes szülői az alperes munkától való húzódozása és fürdőzése tekintetében tettek, jogosulatlanok voltak és a betegségnek a lelkiállapotra gyakorolt hatása megérthetővé teszi, hogy az alperes nem ldvánt oly környezetben tartózkodni, ahol vele szemben a fellebbezési bíróság ítéletében közelebbről megjelölt méltatlan kifogások emeltettek. Ez teszi jogossá az alperes tartós különélését is, mert a felperes az 1923. évi eltávozást követően csak a szülőkkel közös lakásba hívta vissza az alperest. (. . . Mint a fejben I. alatt . . .) A felperesi szülők eddigi, bizonyítottnak elfogadott magatartása folytán a peresfelek részére kijelölt külön lakrész ilyen békés családi életet biztosító lakásnak nem volt tekinthető,