Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magá njogi Dön tvénytá r. L2S Ezzel az 1874: XXXV. tc. 80. §-ának megfelelően a végrendeleten meg van jelölve az ok, amely miatt a végrendelkező az okiratot nem írta alá, hanem kézjegyet tett rá. A felhozott ok ugyan nem felel meg a valóságnak, mert a per adatai szerint a végrendelkező tudott írni, csak betegsége miatt nem volt képes az aláírásra. Ez a körülmény azonban nem teszi érvénytelenné a végrendeletet. Ad 3. Hogy a tanuk nem voltak jelen akkor, amikor az örökhagyó a végrendelet tartalmát a kir. közjegyző előtt elmondotta, ez a 80. számú teljes ülési döntvény szerint a végrendelet érvényességét nem érinti. A fellebbezési bíróság jogi álláspontja szerint, ha az örökhagyó végrendelettel az ági vagyont a szerzeményi örökösnek hagyja, az így elvont ági vagyont a szerzeményi vagyonból természetben ki kell pótolni az ági örökös javára. Ez a jogi álláspont téves és ellenkezik a kir. Kúria gyakorlatával, mert az örökhagyót a kötelesrész íígyelembentartásával korlátlan rendelkezési jog illeti, tekintet nélkül a vagyon szerzett vagj^ öröklött (ági) minőségére, tehát olyan esetben, amidőn az örökhagyó utáni ági és szerzeményi öröklésnek lehetne helye, az örökhagyó az ági vagyonban törvényes öröklésre hivatott oldalrokonait végintézkedéssel az öröklésből egészen vagy részben kizárhatja, ági vagyonáról az oldalrokonok teljes vagy részben való mellőzésével rendelkezhetik bárki javára. Törvényes öröklésnek ugyanis csak végintézkedés hiányában van helye, tehát ha az örökhagyó az ági vagyonáról rendelkezik, akkor az ági vagyonban nincs törvényes öröklésnek helye és éppen így, ha a szerzeményi vagyonáról intézkedik, akkor a szerzeményi vagyonban nincs törvényes öröklésnek helye. Ebből következik, hogy (. . . Mint a fejben III. alatt . . .). tehát (. . . Mint a fejben IV. alatt . . .). = Ad I. : Mjogi Dtár XVI. 4. a keltezést materiális kelléknek tekintette : megkívánta, hogy a végrendelkezés helye és ideje a végrendeletből legyen megállapítható. — Ad II. : A Kúria az ok megjelölését formális kelléknek tekinti, az ok fennforgását természetesen nem. A személyazonosság igazolására a közvégrendeletnél Mjogi Dtár XXII. 31. ; másként magánvégrendeletnél : Mjogi Dtár XXI. 56. — Ad III. és IV. : A MTK. jav. 1809. §-ából általános szabályként inkább az ellenkező vezethető le : kétség esetén csak az ági örökösnek juttatott érték számítandó be az ági örökös terhére. Az a körülmény, hogy az örökhagyó a természetben meglévő ági vagyontárgyakról végrendelkezett nem az ági örökös javára, adott esetben ennek az ügyletértelmező szabálynak az alkalmazását kizárhatja. Ha azonban az ági vagyon természetben nincs meg, kétségessé válik az örökhagyó szándéka s ekkor inkább előtérbe lép a redintegráció gondolata.