Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 21 Végül, minthogy feleknek a fellebbezési bíróság ítéleti tényállásából kitűnó' lelkiállapotuk mellett a házasság megkötése után lejátszódott tények a kir. Kúria előtt is nyilvánvalóvá teszik, hogy ez a házasság a felperesre az ezt súlyosan sértő alperesi magatartás miatt, az alperesre pedig a felperes szokatlan és durva tényei miatt az elviselhetetlenségig fel van dúlva, ezért a fellebbezési bíróság a H. T. 80. §-ban meghatározott anyagi jogot az alperes által panaszolt jogszabálysértés nélkül helyesen alkalmazta, amidőn a peresfelek közötti házasságot mind a két házasfél hibájából és mindkét fél vétkessényilvánítása mellett felbontotta. Az alperes vétkessé nyilvánítása folytán a H. T. 90. §-ban meghatározott végleges nőtartás nem jár. 20. A szóbeli végrendelet érvényes létrejöttét nem érinti az örökhagyónak az az egyidejű kijelentése, hogy végakaratát írásba is kívánja foglalni. (Kúria 1930. nov. 19. P. I. 6017/1928. sz.) Indokok : A megállapított és meg nem támadott tényállás nzerint az 1925. évi augusztus hó 20. napján elhalt özv. M. József né örökhagyó 1925-. július 14-én a férje írásbeli magánvégrendeletének megtétele alkalmával jelen volt négy tanú állandó és együttes jelenlétében kijelentette; hogy az összes ingó és ingatlan vagyonát a nevelt leányára, az alperesre hagyja, ez az ő végakarata. Kijelentette ugyanekkor az örökhagyó azt is, hogy ha férje eltakarítása, a «rumli» elmúlik, végakaratát írásba is foglaltatja, de ez a szándéka nem valósult meg, mert az örökhagyó a férje halála után pár napra meghalt. Ezekből a tényekből helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy az örökhagyó az 1876 : XVI. tc. II. fejezetében meghatározott kellékeknek megfelelően érvényes szóbeli végrendeletet alkotott. Alaptalan ezzel szemben a felperesnek az a támadása, hogy mivel az örökhagyó ugyanekkor kijelentette, hogy férje eltemettetése után végakaratát írásba is akarja foglalni, csak végrendelkezési szándékról, de nem valósággal megtett és befejezett szóbeli végrendelkezésről lehet szó, mert ez a kijelentés nem bizonyít a szóbeli végrendelkezés megtörténte ellen, inkább azt erősíti meg, hogy a végrendelkező addig is, míg a fennforgó nehézségek elmúltával írásbeli végrendeletet alkothatna, egyelőre szóbelileg végrendelkezett.