Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

J8 Mayánjogi Döntvénytár. A felperes azzal a magatartásával, hogy a házasság meg­kötése után az alperest a lakásba beengedni nem akarta, majd a közbejött elájulást követő napon szóval a lakás elhagyására felhívta, az édesanyja előtt a házasságot eltitkolva, az alperesről úgy beszélt : «az a nő», a rendőr előtt az alperest barátnőjének mondotta, az édesanyja szóbeli inzultusaival szemben őt nem védte meg és a mentőorvost, amidőn anyja az alperest a fia szere­tőjének mondotta, nem világosította fel s a kórházban léte idején az alperes hozzátartozójának azt mondta : semmi közöm hozzájuk, tegyenek amit jónak látnak, amely tényei által a házassági életközösség megkezdését következetesen és folyamato­san ellenezte, a házastársi kötelezettségét szándékosan és oly súlyosan megsértette, hogy ezáltal a Ht. 80. § a) pontjában meghatározott bontóokot megvalósította. A törvény rendelke­zéseinek megfelelően létesített házasság ugyanis a házasfelek vagy bármelyik házasfél szándéka dacára formai házasságnak nem minősíthető, mivel a törvény ily házasságot nem ismer. A törvény rendelkezéseinek megfelelő házasság a házasság erkölcsi tartalma folytán soha senki által színlegesnek nem tekinthető, mert ez nem pusztán magánjogi vonatkozású, hanem a köz szempontjából különleges erkölcsi és jogi tartalommal bíró jogviszony, amely nem tűri, hogy a házassághoz fűződő jog­hatások kijátszásnak legyenek kitéve. II. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének részletes ténymegállapításából azt emeli ki, hogy az 1926. évi március hó 4-én reggel a felperes maga vitte be a reggelit az alperesnek, aki felkérte, hogy hozassa be a ruháját, a cipőjét és a virágot, amit a megelőző nap a nővé­rétől kapott. A felperes kiment és visszajövet közölte, hogy a kívánt irányban intézkedett és kilenc óra tájban az anyjával együtt eltávozott a lakásból, ahol az alperes a jelzett szobában egyedül maradt. A felperes hivatalába ment, a felperes anyja pedig a kávéházba. Az 1926. évi március hó 4-ről részletezett események soro­zatában meg nem támadott tény, hogy az alperes 1926. évi március hó 4-én délután 1/22 óra tájban a szobájában átlőtt fej­jel, véresen az ágyban fekve találtatott. A felperes férj ellen szándékos emberölés bűntettének kísér­lete miatt folyamatban volt bűnügyben a királyi ügyészség az 1927. évi december hó 30-án a vádat elejtette s mert a sértett a vád képviseletét át nem vette, a vizsgálóbíró az 1927. évi január hó 24-én kelt végzésével a vizsgálatot megszüntette. A felperes által bontóokul érvényesített vonatkozó tény­állítás tekintetében a fellebbezési bíróság tényként azt állapi-

Next

/
Thumbnails
Contents