Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

8 Magánjogi Döntvénytár. célozza, amelynél fogva senki sem tartozik tűrni, hogy a róla készült kép (szobor) az ő engedélye nélkül sokszorosíttassék stb. Ha a törvény a 65. § második bekezdése szerint már magának a megrendelő jogának sérelmét kártérítésen felül büntetéssel is kívánta megtorolni, annálinkább állhatott a törvényhozó szándékában az, hogy az ábrázolt egyén személyiségi jogának sérelme is a kártérítésen felül büntető úton is elégtételt nyerjen. Hogy a Szjt. 64. §-a és a 65. § második bekezdése csak a megrendelőt említi s nem egyúttal az ábrázolt személyt is, ennek oka nyilván az, hogy a megrendelő rendszerint azonos az ábrázolt személlyel. A kir. Kúria még a régi törvény (1884 : XVI. tc.) hatálya idejében több határozatában - (3555/1908. P., 2650/1909. P., 38/1910. P.) kimondotta, hogy a törvény 72. §-ának az a rendelkezése, amely szerint «a megrendelt fényképészeti arckép utánképzési joga kizárólag a megrendelőt illeti», az egyén személyiségi jogának folyománya, amelynél fogva senki sem tartozik tűrni, hogy a róla készült fényképet más az ő engedélye nélkül sokszorosítsa s forgalomba helyezze, amiből következik, hogy aki valamely fényképpel a lefényképezett egyén engedélye nélkül vagy az engedély korlátainak túllépésével rendelkezik, ugyancsak beleütközik a 72. §-nak tilalmába. Mindezek megfontolása alapján a kir. Kúriának álláspontja az, hogy az új Szjt. 64. §-ának s a 65. § második bekezdésének helyes értelme szerint is (. . . Mint a fejben I. alatt . . .) s hogy az, aki az említett cselekményeket az ábrázolt személy beleegyezése nélkül akár szándékosan, akár gondatlanságból véghez viszi, a 18. § értelmében büntetés alá esik és kártérítéssel tartozik. S ugyanez a szabály áll a 68. és 71. §-ok értelmében a fényképekre is. A felülvizsgálati kérelemben felhozottakra való tekintettel megjegyzi a kir. Kúria, hogy a Szjt. 71. §-a a 64. §-ra való utalásnál nem hivatkozik ugyan a 65. § második bekezdésére is, de mivel a fényképezés útján készült arckép védelme nem eshetik más szempont alá, mint az egyéb módon (festés, rajz stb. útján) készített képmásé, ezért a 65. § második bekezdésében foglalt rendelkezést a fényképészeti művekre is megfelelően alkalmazni kell. Itt tehát nincs arról szó, hogy a bíróság vétségnek minősítene oly cselekményt, amelyet a törvény nem nyilvánít annak, hanem a törvény helyes értelmezése alapján annak megállapításáról, hogy a törvény szerint a 65. § második bekezdésében meghatározott büntetést és kártérítést vonja maga után a fénvkép jogosulatlan közlése is. Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben felhozták, hogy