Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 123 ség a fél képviselője által saját neve alatt kért végrehajtás eredményeként folyik is be az ügyvéd kezéhez, az ügyfelet illeti s annak követelésének kielégítésére szolgál, nem lehet kétséges az sem, hogy a teljesítés oka fogyottsága vagy alaptalan gazdagodás címén, az ellenfélnek visszajáró ily követelés, eltérő megállapodás vagy vétkesség eseteit kivéve, nem a költség behajtásánál is meghatalmazotti minőségben eljáró ügyvédtől, hanem annak a meghatalmazójától, az ügyfelétől követelheti vissza,, amiből következik, hogy helyes a fellebbezési bíróságnak azon álláspontja is, hogy ilyen esetben a marasztalt felet a teljesítése folytán a Ppé. 43. és 44. §-a, Vht. 41. és 42. §-a alapján megillető jogok is éppúgy, mint a Vht. 124. §-a alapján kirendelt behajtási ügygondnok által folytatott végrehajtási eljárásnál, vagy a csődtömeggondnok által vezetett végrehajtási lépéseknél, nem a jogi képviselő vagy gondnokkal, hanem az ügyvédet meghatalmazó féllel, illetőleg gondnokolt féllel szemben gyakorolhatók. A fellebbezési bíróság által elfoglalt állásponttal szemben felhozható ugyan, hogy ennek a felfogásnak érvényesülése, előzetesen végrehajtható ítélettel megállapított eljárási költség visszaigénylésénél, a képviselt felet a képviselőjénél hátrányosabb helyzetbe hozza, annak folytán, hogy a visszakövetelési igény alól épp azt mentesíti, akinél az ellenfél teljesítése maradt. Ilyen helyzet fennforoghat, de ez a helyzet nem az ügyvéd által saját nevében kért végrehajtási eljárásból, hanem a közte és ügyfele között fennálló megbízotti viszonyból áll elő, amely szerint a másik szerződő fél a megbízóval és nem a megbízottal szemben vállal kötelezettséget s az ellen is szerez jogokat. De a valóságban az ügyfélnek a visszakövetelési jog érvényesítésével előállott helyzetét nem is teszi hátrányosabbá az, hogy az eljárási költségeket az ügyvédje a saját neve alatt hajtja is be, mert ha az ügyfél nevében történik a végrehajtás s a jogi képviselője a kezéhez befolyt eljárási költséget a Ppé. 18. §-a alapján magának megtartja, az esetben is az ellenfél feléledt visszakövetelési jogával szemben az (megbízó) ügyfélnek kell helytállani. Ami pedig azt az ellenvetést illeti, hogy a fellebbezési bíróság döntése a csak törvényes zálogjoggal rendelkező perbeli képviselőnek a korlátlan megtartási jog megállapításával ;>z eljárási költségekre nagyobb jogkört juttat, mint aminő a behajtott költségkövetelésre magának a hitelezőnek van. A kir. Kúria felfogása szerint ez az ellenvetés sem helytálló, egyrészt azért, mert szem elől téveszti azt, hogy a Ppé. 18. §-a alapján az ügyvéd által képviselt végrehajtás a megbízási