Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

124 Magánjogi Döntvénytár. jogviszonyt, amelynél fogva, ha a zálogjoggal terhelt követelés adósa a tartozását teljesíti, a szolgáltatás a hitelezőt illeti, deszem előtt téveszti másrészt azt is, hogy a végrehajtható ítélet a megítélt követelést lejárttá teszi, így az ily ítélet alapján behajtott összeg a hitelező szabad rendelkezése alá jut, vagyis arra tulajdonjogot, tehát a zálogos hitelezőnél (ügyvédnél) erősebb jogot nyer. Tekintettel pedig arra, hogy a záloghitelező kielégítési joga is megnyílik, ha a követelés lejárt vagy a hitelezőhöz befolyik,, ennélfogva nyilván nem a kötelezettséget teljesítő adós, hanem a hitelező tiltakozhat ik csak a zálogos hitelező kielégítési jogának addig való érvényesítése ellen, amíg a fizető adóst a visszakövetelési jog megilletheti. Ebből pedig következik, hogy ha a hitelező, akit az előadottak szerint a befolyt követelés megillet,, a zálogjogos hitelező kielégítését a visszakövetelési jog megszűnte előtt tűri, a képviselt és a képviselő között a megbízásból származó belső viszonynál fogva a zálogjogos hitelező kielégítéséből, rosszhiszemű összejátszás eseteit kivéve, csakis a hitelező, de nem a fizető adós érvényesíthet visszkereseti jogot. Mindezek mellett figyelembevéve még azt is, hogy harmadik személy a képviselt és a képviselő közötti, vele nem közölt belső megállapodásokra nem tartozik figyelemmel lenni és hogy a záloghitelező is felelős a hitelezőnek, ha a behajtás körül őt vétkesség terheli, nyilván nem állhat meg az az ellenvetés, hogy az ügyvéd a törvényes zálogjoga alapján a befolyt követelésre az ügyfelénél, a fellebbezési bíróság álláspontja alapján, szélesebb jogot nyer. Az okafogyott szolgáltatás rendszerint csak attól követelhető vissza, akinek részére a szolgáltatás történt, a tényállás szerint ;tz adott esetben is a fél részére történt a felperes szolgáltatása, így e szolgáltatás visszakövetelését annak meghatalmazottjától a fellebbezési bíróság helyes érvelése szerint nem követelheti még azért sem, mert a visszakövet elési jognak az ügyvédre való kiterjesztése az ügyvéd réfzére a Ppé. 18. §-ában megadott jogot korlátozná. = A döntést helyesnek tartjuk. — Az ügyvédnek «saját nevébeno fellépése a végrehajtás kérésénél csak eljárási jogi jelentőségű ; magánjogilag az ügyvéd itt is ú. n. közvetlen* képviselő, aki az ügyfél megítélt jogát érvényesíti. Sem törvényes zálogjoga, sem végrehajtástechnikai felhatalmazása a követelés behajtására nem teszi az ügyvédet az ellenfél hitelezőjévé. Ha. tehát a költségkövetelés utóbb alaptalannak bizonyul, az ügyfél az, aki a fizetéssel alaptalanul gazdagodott.