Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

122 Magánjogi Döntvénytár. ellen, a Pp. 43. §-a alapján, visszvégrehajtás elrendelésének helye nincs, amiből következik, hogy ilyen teljesítés alapján az ügyvéd ellen ellenkező megállapodás vagy vétkesség nélkül visszkövetelési igényt per útján sem lehet érvényesíteni. Az irányadó tényállás szerint azonban a jelen esetben a felperes által keresetileg visszaigényelt eljárási költség a fél képviselője által a végrehajtható ítélet alapján saját nevében kért kielégítési végrehajtás folytán fizettetett ki az ügyvéd kezéhez, így vitatható, hogy az ügyvéd, aki nem jogerős ítélet alapján az ellenfél ellen az eljárási költségek behajtása végett a saját nevében kielégítési végrehajtást kért és vezetett, ez eljárásával nem vállalta-e magára a végső fokon hozott megváltoztató ítéletnek a következményeit, vagyis azt az esélyt, hogy esetleg a behajtott eljárási költségeket a pernyertes ellenfél részére, az előző állapot helyreállításaként, neki saját személyében visszatérítenie. E kérdésben a kir. Kúria jogi álláspontja az, hogy (. . . Mint a fejben . . .). Ugyanis a megítélt eljárási költség a Pp. 18. §-ának utolsó bekezdése szerint is a képviselt felet illeti. (Pp. 425. §.) A 38. számú jogegységi határozat az ügyvédnek az ellenfél ellen megítélt költségekre végrehajtási jogot ad, de viszont a 39. számú jogegységi határozat az ellenfélnek megengedi a beszámítást, minthogy pedig mind a két jogegységi határozat az indokolás szerint arra az alapra helyezkedik, hogy a peresfelet képviselő ügyvéd részére a közvetlen végrehajtás megengedése nem egyéb, mint felhatalmazás arra, hogy az ügyvéd a harmadik személyeket megelőző törvényes zálogjogánál fogva •a zálogul szolgáló követelést (eljárási költséget) behajthassa, nyilvánvaló, hogy e jogegységi határozatokban kifejezésre juttatott jogi álláspont a peresfelek egymáshozi jogviszonyán semmiféle változást nem tett. Tekintettel pedig arra, hogy sem a törvényes, sem a jogügyleten alapuló zálogjog nem jelenti azt, hogy a zálogjoggal terhelt követelés tulajdonjoga átszállott a zálogjogos hitelezőire, ebből következik, hogy az ügyvéd a kezéhez befolyt perköltségre nézve akkor sem lesz hitelezője a perköltségben marasztalt ellenfélnek, ha a törvényes zálogjoga alapján a költség behajtására irányuló végrehajtási lépéseket a saját neve alatt is teszi meg, mert a Pp. 18. §-a alapján a felet képviselő ügyvéd kezéhez történt fizetés, tehát a végrehajtás eredménye is, a valóságban a képviselt fél megítélt követelésének kielégítésére szolgál, amit a hivatkozott 39. számú jogegységi határozat a beszámítás megengedésével világosan kifejezésre juttat. Ha pedig az ellenféltől behajtott perköltség, még ha e költ-