Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)
106 Magánjogi Döntvénytár. idején fel sem ismerhette, amennyiben az alperes a tévedés folytán ingyenes előnyhöz jutva ténylegesen és alaptalanul gazdagodott. Ez a helyzet azonban csak kismértékben következett be. A fellebbezési bíróság az alperes F/l. jelű jövedelemkimutatásának a felperes által kétségbe nem vont adatai alapján tényként állapította meg ugyanis, hogy a malom kilenchavi üzeme az áramfogyasztás téves számlázása mellett sem hozott 2702 P 12 f-nél nagyobb tiszta jövedelmet. A felperes által szolgáltatott villamos áramnak a kikötött nagy egységárral ellentétben ily csekély üzleti eredménnyel járó felhasználását az alperes terhére nem róható oki összefüggésbe kell hozni a felperesnek az áramfogyasztás számlázása tekintetében elkövetett gondatlanságával, mert meg nem támadott ténymegállapítás az is, hogy az alperes 10 %-os haszonra korpát, ocsút és más olcsó terményt is Őrölt a felperestől kapott villamos árammal, amit kétségtelenül nem tett volna, ha a felperes a villamos áramot kezdettől fogva az utólag érvényesíteni kívánt alapon számlázta volna. Hy körülmények között az alperesnek a felperes javára számításba vehető alaptalan gazdagodása csakis a villamos áram felhasználásával ténylegesen elért nyereség határain belül keresendő. A felperes tehát sem a kereseti követelés 7650 P 72 f-t tevő teljes összegével, sem a fellebbezési bíróság által megítélt 3825 P 63 f-rel, vagyis a kereseti összeg felerészével nem gazdagodott, sőt ezeknek az összegeknek a felperes részére megítélése az alperes károsodását idézné elő. A felperesnek a fellebbezési bíróság ítéletének elutasító rendelkezését támadó felülvizsgálati kérelme tehát alaptalan, viszont az alperesnek a fellebbezési bíróság jogi döntését támadó felülvizsgálati panasza indokolt annyiban, amennyiben az alperes alaptalan gazdagodását meghaladó marasztalás ellen irányul. A kir. Kúria az alperes alaptalan gazdagodásának a per adataiból számításba vehető értékét a Pp. 271. §-a alapján a malomüzemben elért tiszta jövedelemnek kerekösszegben 1350 pengőt tevő felerészében állapította meg és az alperest a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt marasztalás helyett csak ebben az összegben marasztalta el. = A fenti döntés messzemenő figyelembevételét jelenti annak a gondolatnak, hogy mindenki köteles viselni oly magatartásának következményeit, mellyel mást érdekhelyzetének megváltoztatására bírt. A vállalat téves számlázása a tájékozatlan fogyasztót saját üzemköltségei tekintetében bizakodóbb számításra vezette és alacsonyabb nyers bevételt biztosító vállalkozásokra ösztönözte. A fogyasztónak így előálló haszoncsökkenéséért a vállalkozó felelős, illetve annak összegével a vállalkozó szerződési követelése csökken.
