Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 105 Ámde az ebben a részben szintén meg nem támadott tényállás szerint a felperes a kilencedik hónapban észrevette, hogy a tényleges fogyasztásnál kevesebb áramot számolt el az alperes terhére, mert elnézésből figyelmen kívül hagyta az árammérő órának azt a sajátságát, hogy az áramfogyasztásnak csupán 1/25 részét mutatta. A'felperes ennek folytan a nyolchavi különbözet fejében és a már 25-szörös alapon számított kilencedik havi áramfogyasztás fejében 7652 P 72 f-t vett keresetbe. A fellebbezési bíróság a felek nyilatkozatából nem vitás, ennélfogva e helyütt is irányadó tényként állapította meg, hogy az alperes földmívessorban levő, egyszerű ember, aki a p—i malom megvétele előtt villamos árammal sohasem dolgozott. Ez a tény pedig annak megfontolásával kapcsolatban, hogy a saját szakmájában jártas felperesnek volt kötelessége az áramfogyasztás mennyiségének helyes megállapításáról gondoskodni, arra a következtetésre vezet, hogy a tapasztalatlan alperes a tévedés gyanúja nélkül fogadhatta el helyeseknek a felperes számláit. A fellebbezési bíróság idevágó ténybeli következtetése helytálló volna akkor is, ha a kihallgatott tanuk vallomásából azt kellene megállapítani, hogy a felperes a szerződéskötéskor az alperes tudomására hozta az árammérő óra sajátosságát és tájékoztatta őt a malomüzemben várható évi áramfogyasztásnak kilowatt-órákban kifejezett mennyiségéről s ha M. Árpád tanú vallomása azt bizonyítaná, hogy az alperes egy ízben úgy nyilatkozott, hogy a malomban kevés az áramfogyasztás. Ezért nem vezethet sikerre a felperesnek az a felülvizsgálati támadása, hogy a fellebbezési bíróság az alperes jóhiszeműségének kérdésében a tanuk vallomását kellő figyelemre nem méltatta. A felperesnek joga nyílt arra, hogy a tényleg szolgáltatott, de a számításban elkövetett tévedés folytán el nem számolt árammennyiség szerződésileg kikötött árát nyomban követelje. Másként ítélendő meg azonban a helyzet akkor, amidőn a felperes az alperesnek szolgáltatott áramot hónapokon át állandóan a kialkudott áron alul számította és ezzel okozója volt annak, hogy az alperes a szerződéses viszonyt abban a feltevében folytatta, hogy az áramfogyasztásért a felperes számláinak a kilencedik hónapig rendesen fizetett összegénél többel nem tartozik. Á szerződéses viszonynak nyolc hónapon át kölcsönös teljesítéssel kifogás nélkül történt lebonyolítása után a felperes a helyesbített számlák szerint mutatkozó havi árkülönbözeteket feltétlenül nem követelheti, hanem saját tévedésének hátrányos következményeit a magánjog szabálya szerint csak annyiban háríthatja át a jóhiszemű és vétlen alperesre, akiatévedést annak-