Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

98 Magánjogi Döntvénytúr. De nem áll meg az alperessel szemben támasztott kártérítési kötelezettség azon az alapon sem, hogy az alperes a szerződés 4-ik pontjában foglalt kikötésnek a felperesek és a perbeli jogi képviselőjük előtt azt az értelmet tulajdonította, hogy azzal a vevők a perátvétel kötelezettségét feltétlenül elvállalták. A felperesek a most kiemelt alapon támasztott kárkövetelésüket annak a pernek a költségében jelölték meg, amelyet a vevők ellen sikertelenül folytattak aziránt, hogy ezek térítsék meg nekik a vagyonközösségmegszüntetési perben úgy a saját, mint az ellenfél jogi képviselője javára fizetett ügyvédi költségeket . Az 1871 : XXXIV. tc. 71. §-án alapuló kártérítési felelősséggel azonban az ügyvéd csak azért a kárért tartozik, amelyet hivatalos eljárásában cselekvése vagy mulasztása által akár szándékosan, akár vétkes gondatlansággal okozott, amennyiben az törvényszerű jogorvoslattal már elhárítható nem lenne. Ezt a törvényes rendelkezést azonban nyilvánvalóan nem lehet alkalmazni az olyan esetre, amidőn az ügyvéd eljárása csak az okirat értelmezésére adott jogi vélemény nyilvánításából áll ; mert ha az adott jogi vélemény nem tudatosan téves vagy nyilvánvaló felületesség, tehát vétkes gondatlanság eredménye, még az értelmezés alapján támasztott jog érvényesítésére megbízott ügyvéd sem tartozik kártérítési felelősséggel azon az alapon, mert a folyamatba tett eljárás eredménye a véleménye helyes voltát nem igazolta. Az adott esetben egyébként is az alperes a perben történt kihallgatása alkalmával tanuként is azt adta elő a vallomásában, hogy az okirat vonatkozó rendelkezését a maga részéről az ügyletkötéskor is úgy értelmezte, hogy abban a feltétlen perátvállalás kötelezettsége foglaltatik. Tudatosan helytelen véleményadásról ennélfogva a jelen esetben szó nem lehet. Egymagában abból pedig, hogy az előző perben hozott bírói döntésekkel az alperesnek az okirat értelmezésére vonatkozó fenti álláspontja és vallomása tévedésből eredőnek lett kijelentve, az alperes vétkes gondatlanságára és ebből eredő kártérítési kötelezettségére sem lehet következtetni, éspedig annál kevésbbé, mert az alperes véleményét a felpereseknek úgy a szerződés aláírása, mint a per indítása előtt módjukban volt felülbíráltatni a mindkét előző perben eljárt jogi képviselőjük által, az ügy ilyen állásában tehát az a per, amelynek költségét ezúttal az alperestől behajtani kívánják, a saját elhatározásukból indítottnak tekintendő. = Ad I.: Az elvi tétel helyes (1. Grosschmid, Fejezetek I. kötet, 708. és 713. oldal) ; az adott esetben azonban a kir. Kúria — úgy tetszik — túl-