Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 91 fizettek akkép, hogy M. Józsefné a v—i ingatlanát ugyanily összegért eladta. Indokok : Minthogy a megállapított tényállás szerint az örökhagyó által M. Józsefnek hagyományozott ingat lanilletőséget M. József és a felesége az örökhagyótól a végrendelkezést követő időben még ennek életében megvette : ezzel nyilván tárgytalanná vált és elesik a végrendeletnek az a rendelkezése, amely szerint ennek az ingatlanilletőségnek értéke beszámítandó a házasbelsőség 1/i részének értéke fejében járó összegbe. Az örökhagyó akarata ugyanis nyilván az volt, hogy az. említett ingatlanilletőség csak az esetben számíttassák be a házasingatlanból M. Józsefnek juttatott örökrészbe, ha az ingyenesen hárul reá. Az örökhagyó vagyonában á végrendelkezés után bekövetkezett változások esetén is a lehetőséghez képest az örökhagyó intencióinak megfelelően érvényt kell szerezni a végrendeletnek. Ezért az örökhagyó feltehető akaratára való tekintettel annak a ténynek, hogy a M. Józsefnek hagyományozott ingatlanilletőséget az utóbbi a feleségével együtt később az örökhagyótól megvette, következménye csak az lehet, hogy a végrendeletnek a szóbanlevő ingatlanilletőség beszámítására vonatkozó rendelkezését tárgytalannak, nemlétezőnek kell tekinteni. Egyéb részében azonban a végrendelet fennáll, habár az örökhagyó ennek nem is adott újabb végintézkedésében kifejezést. Ehhez képest nem lehet szó arról, hogy M. József felperes a végrendeletnek azt a reánézve előnyös intézkedését, amely szerint a házasbelsőség x/é részének értéke neki kifizetendő, csak úgy érvényesítheti, ha elfogadja az említett ingatlanilletőség értékének beszámítására vonatkozó s ránézve hátrányos rendelkezését is. = A «favor voluntatis defunctv: elvét visszatükröző korábbi határozatok : PHT. 277. sz. E. H. ; Mjogi Dtár I. 209., IV. 151., 132., 87., VII. 224., IX. 146., XII. 169., XVI. 78., XIX. 80., XX. 37. stb. 116. A szóbeli végrendelet érvényességének megállapítása szempontjából a bíróság a végrendeleti tanuk vallomását az általános szabályok szerint mérlegelheti. (Kúria 1931. márc. 4. P. I. 7585/1929. sz.) Indokok : Nem helytálló a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a bíróság a szóbeli végrendeletnek létrejöttét csak annyiban veheti bizonyítottnak, amennyiben mind a négy tanú egybehangzóan vall. A bíróság ugyanis abból a szempont-