Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

76 Magánjogi Döntvénytár. voltának tényleges következményei. Hogy a bíróság a perben részt nem vett személyre vonatkozólag a végrendeletet nem érinti, ennek oka nem az anyagi jogi előfeltételek hiánya, hanem az, hogy az érvénytelenség kimondására irányuló, tehát megállapítási pernek egyik előfeltétele hiányzik : a megállapítás a harmadik személyt illető részben a felperes jogállapotának biztosítására nem szükséges. Mihelyt az utóbbi előfeltétel valamiképpen fennforog, semmi akadálya sincsen, hogy a bíróság — csupán a peres felekre kiható hatálylyal — a végrendeletet abban a részében is érvénytelennek mondja ki, amely résznek az érvénytelensége a perben részt nem vett személy törvényes örökését vonná maga után. 96. /. A végrendeletnek a végrendelkező részéről történt tollbamondás a tanuk egyike által való felolvasással nem azonos jelentőségű, a tollbamondás megtörténtének igazolásával tehát a felolvasás megtörténtét nem lehet igazoltnak tekinteni. — //. Annak, hogy a végrendelet felolvasása valóban megtörtént, magábanvéve nincs jelentősége, mert a felolvasásnak magából a végrendeletből kell kitűnnie, s ha ez onnan nem tűnik ki, más módon nem, bizonyítható. ^Kúria mi febr> 26< p j 7443/1929. sz.) Indokok : Az örökhagyó részéről csak kézjeggyel ellátott végrendeleten a végrendeleti tanuk azt igazolják, hogy azt az örökhagyó az ő együttes és folytonos jelenlétükben mondotta tollba, s mint végakaratával megegyezó't együttes jelenlétükben látta el kézjegyével. A végrendeleti tanuknak ez a nyilatkozata nemcsak kifejezetten nem bizonyítja, hogy a végrendeletet a végrendeleti tanuk egyike a végrendelkező' és a tanuk együttes jelenlétében felolvasta, hanem azt a nyilatkozat tartalmából következtetés útján sem lehet bizonyítottnak tekinteni, mert : (. . . Mint a fejben I. alatt . . .), annak pedig, hogy az örökhagyó az okirat végakaratával egyezőnek ismerte el, nem szükségképpeni előzménye az, hogy az okirat felolvastassék. Téves tehát a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a megtámadott végrendeletből annak a végrendeleti tanuk •egyike által történt felolvasása megáljapítható. A kifejtettek után a végrendelet nem felel meg az 1876. évi XVI. tc. 6. §-ában előírt annak az érvényességi kelléknek, hogy a végrendelet felolvasása a végrendeleten a tanuk által igazoltassék. (. . . Mint a fejben II. alatt . . .) = Ad I. : Érvénytelen a végrendelet akkor is, ha azt nem á tanuk valamelyike olvasta fel (Mjogi Dtár VI. 12., VII. 171.). Viszont Mjogi Dtár XXI. 38. szerint nem lényeges annak igazolása, hogy a tanuk egyike ^olvasta íel a végrendeletet. — Ad II. : Ellenben közömbös, hogy a felolvasás meg-