Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 77 történte a záradékból tünik-e ki vagy azt a végrendelkező a végrendeletben elismerte (Mjogi Dtár V. 50. — Ellenkező : Mjogi Dtár VI. 75., mely a tanuk részéről kívánja a felolvasás igazolását.) — Bár a felolvasás megtörténte annak igazolása nélkül nem elég, az igazolás valótlansága bizonyítható : a felolvasás tehát formális és materiális kellék. 97. /. A felolvasott végrendeletnek fejbólintással való helyeslését nem lehet a végrendelkező olyan kijelentésének tekinteni, amelyet a törvény a végrendelet érvényességéhez megkövetel. — II. A törvény a végrendelet érvényességéhez a végrendeletnek kézjeggyel ellátását és az örökhagyó elfogadó kijelentését együttesen, nem pedig vagylagosan követek meg. ^Kúria mí márc> 3 p j 238/1929. sz.) = Ad I. : Mjogi Dtár IV. 4. szerint az «igen» felelet arra a kérdésre, hogy a felolvasott végrendelet az örökhagyó végakaratát tartalmazza-e? — a törvénynek nem felel meg. Ellenben Dtár 3. f. XXVII. 269., Mjogi Dtár IV. 18 és 239. szerint a felolvasott végrendeletre tett «jól van» kijelentés megfelel a törvényben megkívánt érvényességi kelléknek. * 98. /. Az a jogszabály, hogy az a leszármazó, aki az ajándékozási jogügylet létrejötte után kötött házasságból született, az elajándékozott vagyonból kötelesrészt vagy annak kiegészítését nem követelheti, nem alkalmaz* ható arra az esetre, ha mind a megajándékozott, mind a kötelesrészes az örökhagyó gyermeke. —-II. Az öröklés tekintetében az örökhagyónak különböző házasságaiból származó gyermekei között különbség nincs. — III. Ennélfogva a korábbi házasságból származó gyermek a későbbi házasságból származónak kötelesrészéért akkor is fele-> lós, ha a kedvezményezés a későbbi házasságkötése előtt történt. (Kúria 1931> febr_ 13 p> j 2473/1929. sz.) Indokok: Az 1927. november hó 16-án elhalt L. János örökhagyónak P. Annával kötött első házasságából egy gyermek származott — az alperes — akinek az örökhagyó 1905. évi február 18-án kelt szerződéssel átadta az ingatlanait, kötelezte az átvevőt 5000 K jelzálogi teher kifizetésére, a haszonélvezetet pedig magának fenntartotta. Az örökhagyó a fenti átruházás és első nejének halála után L. Bertával lépett házasságra, amely házasságból származtak a kiskorú felperesek. A felperesek arravaló tekintettel, hogy az örökhagyó