Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

56 Magánjogi Döntvénytár. az adatból, összevetve ezt azzal, hogy a felperes 300,000 korona hozományt adott, alaposan lehet következtetni, hogy a peresfelek a jobbmódú kereskedőosztályba tartoznak, amelynél a rendes szükséglet mértékét nem haladja meg, ha a feleség magát zongoratanulással képezteti, anyját fürdőre kíséri, rokoni családba esküvőre látogatóba megy és kézimunkát készít. A felperesnek a felülvizsgálati kérelme szerint ezekben nyilvánvaló szükségletét a fenntebbi jogszabálynál fogva az alperes köteles volt fedezni. Az anyagi jog szabálya szerint (... Mint a fejben I. alatt...) A fentebb felsorolt szükségletek azonban nem voltak ily természetűek, azok felmerültét az alperes tilalommal meg is akadályozhatta és ezért ezekre a hozományt csak úgy és akkor használhatta fel, ha ebbe a felperes beleegyezett. Ezt azonban az alperes nem is állította. Közömbös, hogy való-e az alperesnek az az állítása, hogy a szükségletek fedezése a jövedelmét és vagyonát meghaladta. Az erre vonatkozó bizonyítás elrendelésének a mellőzésével tehát a fellebbezési bíróság nem sértett eljárási jogszabályt és megfelel az anyagi jog szabályának az a döntése, amellyel a beszámítási kifogást elvetette. Az anyagi jog szerint a jegyesek és házastársak vagyoni viszonyaikat egymással szemben szerzó'déssel szabályozhatják és így (. . . Mint a fejben II. alatt . . .) és ez a megállapodás a hozomány természetén nem változtat. Az alperesnek ezzel ellenkező' érvelése ezért téves és mert a peresfelek különélése bekövetkezett és a felperes a hozományi követelést felmondotta, az anyagi jog sérelme nélkül történt, hogy a fellebbezési bíróság az alperest a hozomány visszafizetésére kötelezte. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a hozományra, mint családjogi viszonyból származó jogügyletre nézve átértékelésnek van helye. Az átértékelés ellenében felhozta az alperes, hogy az átértékelést a szerződés 4. pontja kizárja. Ennek az érvelésnek azonban nincs jelentősége, mert a szerződés említett negyedik pontja nem foglal magában oly intézkedést, amely a hozományi követelés átértékelését kizárná. Az alperes beismerte, hogy a 300,000 korona hozományi összeget 1921. május 21-én átvette. Minthogy a hozományt az átvétel idejében volt értékkel kell visszaszolgáltatni, helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a kereseti követelést a fenti időpontra értékelte át. = Ad I. Lényegileg megfelel a MTK. jav. 138. §-ának. Dt. 4. f. V. 112. az állag felhasználhatásához csak azt kívánta, hogy a kiadás a haszonvételből fedezhető ne legyen ; Mjogi Dtár V. 28. szerint a hofcomány állaga «végszükség» esetén, Mjogi Dtár XV. 59., XX. 15. szerint a nő gyógykezelési költségeire (ha máshonnan nem fedezhetők), felhasználható.