Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 53 helyesen következtette azt, hogy alperesek a felperest a kereseti ingatlan hiány- és tehermentessége tekintetében megtévesztették. E megtévesztés azonban a fellebbezési bíróság helyes álláspontja szerint csakis a támfalak tekintetében forgott fenn, mert a régi kerítés hiányait, felperes a vételkor láthatta, felismerhette, a szerződéskötéskor ismert hiány miatt pedig az eladó szavatossággal nem tartozik. Ez okból a fellebbezési bíróság azzal, hogy a 2. sorszámú jegyzőkönyvhöz F) alatt csatolt építési költségjegyzékkel ítéletében külön nem foglalkozott, eljárási szabályt nem sértett, mert e jegyzék tartalma szerint nem csupán a kérdéses támfal elkészítéséről s ahhoz tartozó földmunkálatokról, hanem kőfal lebontásáról, újrafelépítéséről, fa- és léckerítés készítéséről — amely munkálatokra pedig a fentiek szerint alperesek szavatossága ki nem terjedt — szól, így ezzel a perben nem jelentős csatolmánnyal a fellebbezési bíróságnak külön foglalkoznia nem kellett. A kifejtett okainál fogva helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a támfalkészítési kötelezettség fennállásának elhallgatása egymagában felperesnek a két kapcsolatos adás-vételi szerződéstől való elállásra és e szerződések hatálytalanításra jogszerű alapot nem ad, mert az ügylettől való elállásnak csak oly teher vagy hiány fennforgása esetén van helye, amely az ingatlan értékét vagy rendeltetésének megfelelő célra való használhatóságot elenyészteti vagy számbavehetően csökkenti, már pedig a 6400 P értékben elidegenített lakóházas belteleknél a támfal 571 P 20 f költséggel helyrehozható hiánya nem oly számbavehető hiány, amely az ingatlan értékét és használhatóságát jelentékeny mértékben csökkentené. Ez oknál fogva a fellebbezési bíróság helyesen mondotta ki azt, hogy a felperes e hiány, illetőleg annak köteles helyrehozatalából származható teher miatt a szerződések felbontását nem követelheti, hanem csak megfelelő kárpótlást igényelhet. II. Felperes beruházások és károk megtérítése címén 10.000,000 koronát keresetbe is vett, majd utóbb keresetének a kártérítésre vonatkozó részét 20.081,380 koronára felemelte. E kérelem alapján a felek jogviszonyának rendezése végett felperesnek a támfalak hiányából származott kára e perben elbírálható. A fentiek szerint eljárási szabálysértés nélkül megállapított, e helyütt is irányadó tényállás szerint a hiányzó támfal helyreállítási költsége 571 P 20f.-t tesz ki, a csatolt közigazgatási iratok között levő 5847/1924. kig. számú határozat szerint felperes a támfallal kapcsolatos közigazgatási eljárási költségek fejében 64,200 koronát — 5 P 13 f.-t fizetett, vagyis felperesnek a támfal hiányára visszavezethető kára 576 P 33 f.-t tesz ki. A hasznos beruházás címén igényelt egyéb kár megítélésére azonban jogalap nincs, mert az ingatlan a felperes tulajdonában megmarad és a kerítés hiányaiért alperesek a kifejtettek szerint nem felelőssek.