Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 41 jogfenntartás nélkül elfogadta, ezzel magánjogi igényéről lemondott. ^Kúria im jan 10 p yL 2190/1929. sz.) Indokok : A bírói gyakorlat (a kir. Kúria P. VI. 7622/1927— 36. és P. VI. 925/1929—38. sz. ítéletei) értelmében a St. 39. §-ának 1. és 40. §-ának 1. és 2. bekezdése a sajtóközleménnyel okozott kár megtérítése tárgyában indított polgári perben csak a szerző bűnösségét megállapító jogerős büntető' ítélet létében alkalmazható. Ilyen ítélet hiányában, mint a jelen esetben is, a kereset jogalapjának az alperes ellenében való fennállásának kérdését a magánjogban a kártérítés tekintetében fennálló jogszabályok értelmében kell eldönteni. Tehát azt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy az alperest (a jelen esetben a kiadót) a kártérítés jogalapját megállapító jogi tény (alanyi vétkesség) terhel-e? A jelen esetben a felperes ennek a megállapítására alkalmas tényelőadásokat nem is tett. De az alábbiak szerint a szerzőtől nyert és elfogadott elégtétel folytán a felperes a nem vagyoni kárért esetleg követelhető volt pénzbeli elégtétel iránt való igényét is elvesztette. Ugyanis : a budapesti kir. büntetőtörvénvszéknél 1925. július 9. napján B. XI. 2763/15/1925. szám alatt felvett jegyzőkönyv tartalma szerint : «Az érdemleges tárgyalás megkezdése előtt vádlott (N. Károly szerző) bejelenti, hogy meggyőződött, miszerint a cikket téves információ alapján írta meg és annak megírása miatt sajnálkozásának ad kifejezést; felolvassa az ad 15/1. alatt becsatolt (hasonló tartalmú) nyilatkozatot. Főmagánvádló az elégtételt elfogadja, magánindítványát visszavonja és a vádat elejti. Elnök kihirdette a kir. törvényszék ad 15/2. alatti megszüntető végzését, melyet tudomásulvétel után jogerősnek mondott ki». E szerint a főmagánvádló, vagyis a jelen per felperese a szerző nyilatkozatával adott elégtételt elfogadta a nélkül, hogy különbséget tett volna a büntetőjogi és a magánjogi elégtételül elfogadás között és hogy az utóbbi iránt való jogát fenntartotta volna. Pedig a nyilatkozat közönséges értelme szerint az ilyen megkülönböztetés és jogfenntartás nélkül való elégtételelfogadást az ügyet az anyagi jog szempontjából véglegesen elintéző jogcselekménynek kell tekinteni. Nincsenek olyan adatok, amelyekből arra lehetne alaposan következtetni, hogy ezt a felek s különösen a szerző (vádlott) másképpen értették vagy kellett volna érteniök s különösen akképpen, hogy e mellett a felperes részére még fennáll a nem vagyoni kár követelhetése iránt való igény is és így jogfenntartásra szükség nem volt. Nevezetesen