Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

42 Magánjogi Döntvénytár. ilyen adatnak nem tekinthető az, hogy a főtárgyalási elnök a felperest, mint ott főmagánvádlót, állítólag nyomatékosan figyelmeztette, hogy vizsgálatai indítványa elkésett és ezért nyomatékosan a felek figyelmébe ajánlotta az ügynek békés úton való elintézését. Mert ez valóság esetében sem állapít meg a jogfenntartástól való tartózkodásra szorító leküzdhetetlen kényszerhatást s különösen nem az ellenféltől (a szerzőtől) eredő kényszerhatást. De nem tekinthető ilyen adatnak az a tény sem, hogy a felperes a büntetőeljárás során még nem kérte az erkölcsi kár megítélését. Ellenkezőleg ez a körülmény inkább a vádlottat tarthatta abban a hitben, hogy ilyen nem vagyoni kárért való elégtétel iránt a főmagánvádló (a felperes) nem is támaszt követelést. Nem tekinthető ilyen adatnak az sem, hogy az erkölcsi kár követelésének nem előfeltétele az, hogy a cikk becsületsértést vagy rágalmazást tartalmazzon. Mert ha az erkölcsi kár követelhetésének nem is előfeltétele a közlemény tartalmának becsületsértő vagy rágalmazó jellege, ez nem menti fel a sértettet az erkölcsi kár iránt való jogfenntartás kinyilvánítása alól abban az esetben, ha a szerző nyilatkozatát a büntetőeljárás során elégtételül elfogadja és ennek folytán a vádat is elejti. A szerző által adott elégtétel a sértettnek elégtétel követelhetése iránt fennállott jogát elenyészteti. Miért is ezután a sértett a kiadó ellen sem érvényesíthet ilyen követelést. Ezekhez képest a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a felperes annak következtében, hogy szerző nyilatkozatát az erkölcsi kárigény iránt való jogának fenntartása nélkül elégtételként elfogadta, olyannak tekintette, mint aki az erkölcsi kár pénzbeli kiegyenlítése által való jóvátételről is lemondott és amikor a felperesnek pusztán csak az erkölcsi kár megtérítésére fenntartott keresetét az alperes kiadó ellenében elutasította. = Ad I. L. a fenti 15. sz. esetet. 29. Magánjogi vonathozásaiban sem jogellenes a sérelmet okozó olyan cselekmény, amely szükséges volt a végett, hogy annak elkövetője az ellene vagy hozzátartozója ellen intézett közvetlen jogellenes támadást elhárítsa. (Kúria 1929. nov. 5. P. VI. 7/1928. sz.) Indokok: A felperes által panaszolt ténymegállapítás szerint a felperes részvételével lefolyt verekedés alkalmával a kocsma tulajdonosa —- az alperes apja is — meg volt támadva, az alperesnek a söntésbe beszorított anyja és nővére pedig jaj-