Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

34 Magánjogi Döntvénytár. szülői üzlet üzemében és kezelésében üzleti alkalmazottként érvényesíti, az önhibáján kívül különélésre kényszerült vagyontalan és keresettel nem bíró nő eltartása iránti kötelezettség a férj szüleit is terheli. Minthogy a 7. sorsz. a. fölvett tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt saját előadása szerint E. József né harmadrendű alperes a férje nevén nevezett rőfös és divatáruüzletben már negyven év óta a férjével együtt működik, az üzlethez ezen a címen jogot tart és az E) alatt becsatolt községi bizonyítvány tartama szerint a G. községben levő összes vagyonok s ezek között a kérdéses üzlet után is az összes adókkal E. József és neje E. Józsefné — másod- és harmadrendű alperesek — közösen és egyenlően lettek megróva ; ebből nyilvánvaló, hogy a fentidézett anyagi jogszabálynál fogva a harmadrendű alperes is felel mint szülő a nőtartásért és így a harmadrendű alperesnek a nőtartásdíj iránti felelőssége tehát az anyagi jogszabály megsértésével mellőztetett. Miért is a fellebbezési bíróság ítéletének részben való megváltoztatásával a harmadrendű alperesnek az első- és másodrendű alperesekkel való egyetemleges felelőssége megállapítandó volt. Mérvére nézve pedig a nőtartásdíjnak illőnek, vagyis olyannak kell lennie, hogy a házasság felbontásában vétlen nő részére olyan társadalmi és vagyoni állás legyen biztosítva, mely őt a házassági együttélés idején megillette, ennek alapjaként pedig nem a szülői üzletében tevékenykedő s minden munkáját ott kifejtő férjnek alkalmazotti minőségében kiérdemelhető szokásos díj HiZclSci cl döntő, hanem a szülők tudta és beleegyezésével feleségét a szülők által berendezett lakásba és az általuk biztosított és ellátott háztartásba vivén, az elsőrendű alperes a felperest megillető nőtartásnak is ehhez igazodott mérvben kell illőnek és a felek társadalmi és vagyoni viszonyainak megfelelőnek lennie ; ennek pedig a fellebbezési bíróság által megállapított nőtartásdíj mérve, a felperes teljes vagyontalanságára is tekintettel, a kir. Kúria felismerése szerint meg nem felel, hanem a felperes lakás, ellátás és ruházati szükségleteinek s egyéb szükséges igényeinek fedezésére a rendelkező részben megállapított havonkénti nőtartásdíj mutatkozik szükségesnek és megfelelőnek. A nőtartásdíjnak visszamenőleg ily összegben való megállapítása azonban az alperesekre súlyos, még vagyoni viszonyaikhoz mérten is aránytalanul magas terhet róna, azért annak 1929. február hó 1. napjától való felemelése felel meg a méltányosságnak és az eset körülményeinek. = V. ö. Dtár 3. f. XX. 172., XXIV. 29. Mjogi Dtár IX. 58., X. 197.