Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)
Magánjogi Döntvénytár. 35 25. Ha az engedményező megállapodik az engedményessel, hogy a követelés érvényesítése az engedményezőnek lesz joga és kötelessége, ez a megállapodás az adóssal szemben is hatályos és az engedményező perrel követelheti a teljesítést az engedményes részére. (Bpesti kir. Törvényszék 1928. szept. 28. — 9. P. 35,187/1928. sz.) Indokok : Felperes keresetében előadta és alperes nem kifogásolta, tehát nem vitás tényként kellett megállapítani, hogy felperes a kereseti követelést még a kereset beadása előtt R. Miksára engedményezte és még a kereset beadása előtt az engedményezést alperessel közölte. Az anyagi jog szabályai szerint az engedményezési szerződés megkötésével az engedményező helyébe hitelezőként az engedményes lép, tehát az engedményezés megtörténtével a követelés az engedményes vagyonába megy át és az engedményező vagyon lenni megszűnik. Az engedményezés tehát nem perjogi, hanem anyagi jogi hatást idéz elő, már pedig a kereshetőségi jog anyagi-jogi kapcsolat felperes és a pertárgy között. Ez a kapcsolat az engedményezés folytán megszűnvén, felperesnek kereshetőségi joga nincsen, tehát a követelést az engedményezés után érvényesíteni nem jogosult. Az a körülmény, hogy felperes állítása szerint R. Miksa engedményes a per megindításához hozzájárult, sőt arra megbízást is adott, bizonyítás hiányában figyelmet már azért sem érdemel, mert a kereset nem erre a ténykörülményekre van alapítva, hanem arra, hogy felperesnek a követelés fennállását és behajtását kell igazolni. Ez az igazolás pedig nem más, mint a kereseti követelésnek közvetlen érvényesítése alperessel szemben, melyhez felperesnek a fentiek szerint kereshetőségi joga nincsen. Ilyen körülmények között harmadik személy javára való marasztalási kérelem előterjesztése lényegtelen. Minthogy tehát felperes saját személyében a keresetet megindítani jogosult nem volt, a per egyéb részének vizsgálata nélkül ezen az alapon felperest keresetével elutasítani és a Pp. 424., 425. §-a (Ppé. 18. §-a) alapján a felmerült perköltségben alperes javára marasztalni kellett. (Budapesti kir. ítélőtábla 1929. ápr. 17. P. XIV. 461/1929. sz.) Indokok : A felperes által a fellebbezéséhez F/A. a. bemutatott s az alperes által valónak elfogadott levél tartalma szerint tény az, hogy R. Miksa a felperes által reá engedményezett kereseti követelésnek a felperes által részére leendő peresítéséhez 1928. évi március hó 27-én, tehát még a jelen keresetnek 1928. évi április hó 3-án történt benyújtását megelőzően hozzájárult. Ugyanis az anyagi jog értelmében a hitelező jogosult arra, hogy követelését szerződésileg másra átruházza s ilyen átruházás esetén a szerződés megkötésével az eddigi hitelező helyébe az új hitelező, az engedményes lép. Ha az engedményező az engedményről az adóst értesítette is, aminél fogva az engedményező helyébe az engedményes — az új hitelező — lépett és az anyagi jog szerint az adós joghatályosan csakis az engedményes kezéhez teljesíthet, mégis ez a jelen esetben nem lehet akadálya, hogy az engedményező részéről az engedményesre szerződésileg átruházott követelést az engedményes javára az engedményező érvényesítse, mert az engedményezőnek és az engedményesnek egymásközti jogviszonyát az engedményi szerződés szabja meg. A jelen esetben a már megállapított tényállás szerint az engedményes kifeje3*
