Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

32 Magánjogi Döntvénytár. hogy az 1926. május 15-én kelt okiratban kikötött terhelési tilalom hatálytalan, mert az nem az ingatlan"tulajdonjogának telekkönyvi átruházásával egyidejűleg és azzal kapcsolatosan jegyeztetett be és mert az nem a nyilvánkönyvi ingatlan állagára vonatkozó igény biztosítására szolgált. Ez a hatálytalanság azonban csak a tilalom telekkönyvi érvényére, annak mindenkivel szemben való dologi hatályára nézve áll fenn ; a felek egymásközti viszonyában a felek kötelmi hatályú rendelkezése szempontjából azonban az ilyen tilalom tiltó jogszabályba nem ütközik. A felek az adás-vétel tárgyát képező ingatlan tekintetében egymással szemben az elidegenítési és terhelési tilalmat érvényesen kiköthetik és ez a kikötés, mint a köztük fennálló kötelmi viszony rendezése tekintetében tett intézkedés, a közvetlenül szerzó'dő feleket abban az esetben is kötelezi, ha az abszolút hatályú telekkönyvi bejegyzésre nem is alkalmas vagy ha attól a dologi hatályt a fennálló jogszabályok meg is tagadják. Vizsgálandó tehát a továbbiak szempontjából, hogy a felek szándéka az elidegenítési tilalom kikötésénél mire irányult és ily szempontból a felek közötti szerződés miként értelmezendő. Helyesen fejtette ki a fellebbezési bíróság idevonatkozólag, hogy az ingatlan vételára nagyobb részének hitelezésére való tekintettel az 1926. május 15-én kelt okiratba foglalt megállapodással a felek részéről kölcsönösen megvalósítani kívánt cél az volt, hogy az eladó felperesek a hátralékos vételár iránti követelésük kielégítésére nézve biztosítva legyenek. És pedig biztosítva legyenek úgy az ingatlan elidegenítése, mint annak megterhelése ellen is, mert mindaddig, míg az ingatlan vételára kifizetve nincs, az ingatlan megterhelésével is csökkenthetik, esetleg annak értéken felül való terhelésével meg is semmisíthetik a vételár biztosításául szem előtt tartott értéket. Ebből a szempontból nézve tehát a felek között kikötött elidegenítési tilalmat, abban a terhelési tilalom is bentfoglaltnak tekintendő, még ha az kifejezetten külön kikötve nem is volt. Minthogy pedig az irányadó tényállás szerint az alperesek a szóban forgó ingatlant az előbb kifejtettek értelmében kikötöttnek tekintendő tilalom ellenére jelentékeny összeg erejéig jelzálogjoggal megterhelték és ezzel a felek által a szerződéskötéskor szem előtt tartott azt a helyzetet, hogy az eladott ingatlan tehermentesen szolgál a hátralékos vételár biztosítására, önhatalmúlag megváltoztatták, e megváltozott helyzetre tekintettel helyesen döntött a fellebbezési bíróság akként, hogy az alpereseket a hátralékos vételár jelzálogi biztosítására kötelezte.