Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 31 nem lévén, ez a megállapítás az idézett törvényhely értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. A fellebbezési bíróság ítéletének az 1928. augusztus 15-én esedékessé vált vételárrészlet tekintetében rendelkező részét az alperesek is felülvizsgálati panasszal támadták meg a miatt, mert a szerintük ügyvédi költséget képező 656 P után kamatot ítélt meg, holott az anyagi jog értelmében ügyvédi költség után kamat nem jár. Ez a panasz is alaptalan. Ugyanis a felperes vételárkövetelésével szemben az alperesek beszámítani kívánták a részükre a felperesek ellen jelen perben elsöbíróilag megítélt 656 P perköltséget. A fellebbezési bíróság e beszámításnak helyét nem látván, az alpereseket az általuk jogalap nélkül visszatartott 656 P tőke és kamatának letétbehelyezésére kötelezte. A most előadottakból tehát kétségtelen, hogy a marasztalási összeg nem ügyvédi költség, hanem vételárhátralék, mert az, hogy a felperes vételárhátralékkövetelésével szemben perköltség címén sikertelen beszámítást érvényesítettek az alperesek, a felperes követelésének vételár jellegén nem változtathat. A vételárhátralék után késedelmi kamat megítélése pedig jogszabályt nem sért. III. Az alperesek felülvizsgálati panasszal támadták meg a fellebbezési bíróság ítéletét a miatt is, mert a Pp. 494. §-ában lefektetett alaki jogszabály sértésével a kereseti kérelem túlterjeszkedett akkor, mikor vonatkozó kereseti kérelem nélkül őket jelzálogi biztosításra kötelezte.] Ez a panasz sem vezetett sikerre. A felperesek keresete elsősorban az alpereseknek eladott ingatlanra bekebelezett zálogjogok törlésére, másodsorban a hátralékos vételár megfizetésére irányult. A fellebbezési bíróság akkor, mikor a teljesítés — a vételár megfizetése — helyett a vételár jelzálogjogi biztosítását rendelte el, lényegileg kevesebbet ítélt meg a kereseti kérelemnél, mert. mint azt helyesen kifejtette, a fenti módon előterjesztett kereseti kérelem teljesítésre, tehát többre irányult, mint a követelés jelzálogi biztosítása és így a kereseti kérelemre való túlterjeszkedés esetéről szó nem lehet. IV. Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben azt is felhozták panaszként, hogy a fellebbezési bíróság a kir. Kúriának 74. számú teljes-ülési határozatában lefektetett jogszabályt megsértette azzal, hogy az 1926. május 15-én kelt nyilatkozatban létrejött elidegenítési tilalmat, habár alakilag érvénytelennek nyilvánította, azonban ahhoz mégis a felek egymásközti viszonyában jogi következményeket fűzött, azt jogi védelemben részesítette és abban a terhelési tilalmat is bentfoglaltnak mondotta ki. Ez a panasz is alaptalan. A fellebbezési bíróság a kir. Kúria 74. sz. teljes-ülési határozatában foglalt jogszabálynak megfelelően döntött akként,