Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

30 Magánjogi Döntvénytár. az alperes is az ügy egyszerűsítése helyett olymódon védekezett, hogy széleskörű bizonyítás vált szükségessé, ami által a felperes perbeli költségét szintén növelte s mert a felperes végeredményében pernyertes és mert nem forognak fenn oly körülmények, hogy a felperes az alperes költségeiben marasztaltassék : a fellebbezési bíróság a per és fellebbezési eljárási költségeket jogszabálysértés nélkül szüntette meg. E döntés folytán a további bizonyítás melló'zése tárgyában érvényesített felülvizsgálati panaszok tárgytalanok. = Tartás ingyenességének vélelmére 1. Dt. 3. f. XIX. 116. 22. /. Kötelmi hatállyal az elidegenítési és terhelési tilalom a 74. T. Ü. H. feltételeinek hiányában is kiköthető. — II. Ha az elidegenítési tilalom célja az eladó vételárkövetelésének biztosítása, akkor ebben a tilalomban a terhelés tilalma is bennefoglaltnak tekintendő. (Kúria 1929. nov. 14. P. V. 113/1929. sz.) Indokok : I. Helyesen fejtette ki a fellebbezési bíróság, hogy a keresettel követelt szolgáltatás oszthatatlan és a vitás jogot a felperesek részére az alperesek ellen csupán egységesen lehet eldönteni, mihez képest a Pp. 80. és 410. §-ai értelmében a másodrendű felperes fellebbezése a pertársára — az elsőrendű felperesre — is kihat. Az alpereseknek idevonatkozó felülvizsgálati panasza tehát alaptalan. II. Az 1928. évi augusztus hó 15. napján — a per folyama alatt — esedékessé vált 200 q búza-vételárrészlet tekintetében a felek előadása az iratok szerint egyező arra nézve, hogy e vételárhátralék a búza forgalmi ára szerint számítva 6170 P összeget tett ki. Az alperesek ezzel szemben 1—9. tételek alatt fölszámítva 5837 P 67 f. ellenkövetelést kívántak beszámítani, mihez képest a felperesek jelzett vételárkövetelését 332 P 33 f.-ben ismerték el. A fellebbezési bíróság ítéletének indokai szerint : «T. Lajosné született K. Juliánná felperes az 1—8. tételek alatti ellenkövetelések fennállását és valódiságát a mai szóbeli tárgyaláson beismerte és egyedül a jelen per költségének a beszámítását kifogásolta, amelyet az alperesek 9. tétel alatt vettek fel». A másodrendű felperes csatlakozási kérelmében a fellebbezési bíróságnak ezt a megállapítását megtámadta, előadván, hogy ez csak félreértés folytán kerülhetett a másodbíróság ítéletébe, mert az előkészítő iratában a 9. tételen kívül még egyéb tételeket is kifogásolt, a fellebbezési tárgyaláson pedig az előkészítő irat tartalma szerint előadott álláspontjától nem tért el. A másodrendű felperesnek ez a csatlakozási panasza azonban sikerre nem vezethet : mert a Pp. 534. §-a értelmében a fellebbezési bíróság ítéletében előadott tényállással szemben bizonyítékul csak a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatók fel. A fellebbezési tárgyalásról felvett jegyzőkönyv ugyan nem tartalmazza az ítéletben megtörténtnek jelzett beismeréseket, ámde nem tartalmaz oly adatokat sem, amelyből a szóban forgó megállapítás valótlansága tűnnék ki. A fellebbezési bíróság ítéletében foglalt megállapítás e szerint a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékleteinek tartalmával megcáfolva