Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

n Magánjogi Döntvénytár. hogy az alperes a vételi ügylet hatálytalanítására a csődtömeggondnoknak a C) alatt csatolt okirat tartalmának megfelelő ajánlatot tette, a csődválasztmány az ajánlatot az okiratban részletezett feltételek mellett elfogadta és az egyesség megkötésével a csődtömeggondnokot megbízta s ennek folytán a csődtömeggondnok és az alperes között olyan egyesség létesült, hogy a vételi ügylettől kölcsönösen elállanak, az alperes az ingatlant a felperesnek tulajdonába visszabocsátj addig fizetett részleteket a felperes megtartja, azonban annak ellenében az alperes az ingatlan birtokában marad az ingatlan elárverezéséig, illetve a csőd megszűntéig. Az alperes jogszabálysértés okából megtámadja ugyan a fellebbezési bíróságnak ezt a megállapítását, támadása azonban nem vezethetett sikerre, mert a fellebbezési bíróság az erre vonatkozó tényeket a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának a Pp. 270. §-a szerinti szorgos méltatásával és tüzetes indokolással állapította meg, a megállapított tényekből nem nyilvánvalólag helytelen ténybeli következtetéssel, sem nem iratellenesen állapította meg, hogy a csődtömeggondnok és az alperes között az adás-vételi szerződés hatálytalanítása tárgyában a fentebb részletezett tartalommal az egyesség létrejött. Az irányadó tényállás szerint azonban az egyesség írásba nem foglaltatott, tehát arról okirat nincs. Ennek alapján azután helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a megállapított egyesség érvényességéhez annak okiratbafoglalása szükséges, mert az alperes a vételi ügylet folytán az ingatlan telekkönyvi tulajdonát megszerezte s annak birtokába is lépett, az ilyen hatályba ment vételi ügylet hatálytalanítására vonatkozó megállapodás pedig, miután azzal már megszerzett ingatlan juttattatik vissza, tehát idegeníttetik el, lényegében ingatlantelidegenítő ügylet s mint ilyen, a 4420/1918. M. E. számú rendelet alá esik. Ennek d fellebbezési bíróság az egyességet érvényesen létrejöttnek mondotta ki azon az alapon, mert szerinte a felperes az ingatlant az egyesség megkötésekor birtokába vette. A fellebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja azonban téves, amit az alperes meg is támad, mert egymagában az a körülmény, hogy a csődtömeggondnok az ingatlant a visszajuttatottak jegyzékébe felvette, birtokbavételnek nem tekinthető ; s mert az egyesség tartalma szerint az alperes az ingatlan birtokában továbbra is bentmaradt s azt használta is mindaddig, amíg azt el nem adta, a felperes részéről tehát birtokbavétel nem történt; s minthogy az id. rendelet 1. §-ának 1. és 3. pontjában írt feltételek sem forognak fenn, nyilvánvaló, hogy a csőd-