Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

8 XI(ujánjogi Döntvénytár. tanács tagjainak egyetemleges kártérítési felelősségét a fellebbezési bíróság az anyagi jogszabálynak megfelelőleg mondta ki„ mert ezek tiltott cselekményükkel a kár előállását egyaránt okozták s (. . . Mint a fejben . . .) El kellett utasítani a felperes felülvizsgálati kérelmét is a közbenszóló ítélettel kötelezett alpereseket illetőleg. Ezeknél az alpereseknél ugyanis a fellebbezési bíróság a kir. Kúria állandó gyakorlatára való helyes utalással mellőzte az egyetemleges marasztalást. Az a körülmény, hogy egyesek maguk fejtették ki a téglát, amelyet elvittek, az egyetemleges marasztalásra okul nem szolgálhat, valamint az sem, hogy a tégla kifejtéséért esetleg díjazást kaptak; mert a kir. Kúria hivatkozott gyakorlata éppen az esetre szól, ha a tiltott cselekményben többen vettek részt s a károsító cselekményből eredő kárt többen idézték elő, a mészégető lebontásában való részvétel tehát az egyetemleges marasztalásra alapul nem szolgálhat s e részben az is közömbös, hogy a téglák elvitele mi célból történt s hogy azok fel lettek-e használva vagy használatlanul maradtak. Nem helytálló a felperesnek az a támadása sem, hogy a fellebbezési bíróságnak a közbenszóló ítéletben foglalt rendelkezése homályos és félreértésre alkalmat adó lenne, mert a fellebbezési bíróság ítéletének indokolásából világosan kitűnik, hogy az illető alperesek csak annyiban tartoznak a felperesnek kártérítéssel, amennyiben az ő egyéni ténykedésükből a felperesre kár származott. Felhozta a felperes, hogy iratellenes a fellebbezési bíróság megállapítása annyiban, hogy nem szerepel benne az, hogy egyesek a téglák kifejtésében is résztvettek. Ennek ugyan a fentiek szerint a megjelölt vonatkozásban nincs jelentősége, azonban a támadás egyébként is alaptalan, mert a fellebbezési bíróság elfogadta az elsőbíróság által megállapított tényállást, ebben pedig (indokolás VI.) bennfoglaltatik az, hogy kik bontották ki maguk a téglákat. Ekként a felperesnek az ügy érdemére vonatkozó támadásai alaptalanok. = V. ö. Mjogi Dtár XX. 62., XXI. 36.. XXII. 3, 7. A végrendelet érvénytelen, ha a végrendelet záradékának a tanuk által történt aláírásakor a végrendeleten vagy ' záradékán nem volt rajta a végrendelkezés időVontÍa- (Kúria 1929. szept, 24. P. I. 6494/1927. sz.)