Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 133 a végrehajtási eljárás egész folyama alatt képviseli, míg az képviseltetésről nem gondoskodik. Ezekből következik, hogy miután a fenti tényállás szerint a végrehajtási árverés kérelmezésénél és foganatosításánál az alperes terhére semmi oly jogellenes cselekvés vagy mulasztás nem állapíttatott meg, ami a magánjog szabályai szerint az alperesnek kártérítési felelőssége megállapítására alapul szolgálhatna, a fellebbezési bíróságnak a felperesek kárkeresetét elutasító döntése az anyagi jogot nem sérti. Mindezek alapján a kir. Kúria — a Pp. 535. § alapján figyelmen kívül hagyva a tanúkihallgatás iránt előterjesztett kérelmet — a felpereseket alaptalannak talált felülvizsgálati kérelmükkel elutasította. = A fenti tételen túlmenően, a még megdönthető határozat alapján végrehajtást vezető fél mindenképpen saját kockázatára jár el és a kártérítési felelősség alól neki kell magát exkulpálnia (Mjogi Dtár XI. 164.). A fentihez hasonló fogalmazású : Mjogi Dtár I. 186. (PHT. 160. sz. E. H.) «Rosszhiszemüséget* kíván Mjogi Dtár IV. 9., 172., a jogos ok és érdek hiányát emeli ki Mjogi Dtár VI. 44. (az utóbbi esetben árverés elleni előterjesztésről volt szó). 97. Az ingatlanok birtokát az elvont hasznokra vonatkozó igény fenntartása nélkül átvevő tulajdonos utólag már az elvont hasznok iránt követelést nem támaszthat. (Kúria 1930. jún. 5. P. V. 5663/1928. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróság végítéletében foglalt, meg nem támadott és így a Pp. 534. § értelmében e helyütt irányadó tényállás szerint : az 1909. évi augusztus hó 10-én nagykorúvá lett felperes továbbra is 1914. év tavaszáig mint családtag az alperesek (elsőrendű alperes a felperes mostohaapja és nagybátyja és másodrendű alperes az édesanyja) háztartásában élt és az alperesekkel közösen gazdálkodott. 1909—1914. évekre tehát a felperes az alperesek által használt ingatlanilletőségei után — amelyek mintegy 2709 négyszögölet tesznek ki — elvont hasznot már ez okból sem követelhet. De a további irányadó tényállás szerint : a felperes 1914 tavaszán megnősült, az alperesektől elköltözött apósának házába, majd 1914 nyarán a világháborúba katonának bevonult, az összes ingatlanilletőségeit azonban továbbra is az alperesek használatában hagyta, — a világháborúból 1918. év végén jött vissza — 1919 tavaszán kezdte követelni az alperesektől az őt megillető ingatlanrészei kiadását és 1919. év tavaszától 1923. év tavaszáig terjedő időben több részletben az alperesektől az