Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

114 Magánjogi Döntvénytár. vagy pedig túllépte ennek határait? Az előbbi esetben az elsőrendű alperes felel culpa in eligendoért, az utóbbiban nem. Ekként felfogva a kérdést, az utasításadásra vonatkozó bizonyítási teher éppen fordítva alakul, mint a döntés szerint ; az elsőrendű alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az ügykörében eljáró másodrendű alperesnek ellenkező utasítást adott. V. ö. MTK. jav. 1721. § 1. bek. , 87. A közös tulajdonban álló dologra harmadik személy által fordított kiadás és költség a tulajdonostársakat nem egyetemlegesen, hanem egyéb törvényes rendelkezés hiányában csupán tulajdoni jutalékaik arányában terheli. (Kúria 1930. jún. 26. P. VI. 4117/1928. sz.) Indokok : I. A fellebbezési bíróság megállapította, — és a felülvizsgálati kérelem ezt meg sem támadja — hogy a M. L. E.-nél az elsőrendű alperes volt az istálló managereként bejelentve, hogy a felperes a lovat ettől az alperestől vette át és az 1925. évi március hó 10-ig ebben az ügyben kizárólag az elsőrendű alperessel levelezett és érintkezett. A felperes erre irányuló gondossági kötelességének eleget tett akkor, amidőn a tartási és trenirozási költségeket előbb több ízben is csak az istállónak a M. L. E. bejelentett managerétői követelte, akitől egyébként a lovat tartásra és trenirozásra átvette. Alaptalan tehát az a panasz, hogy a felperes a 17. hónapra terjedő időre gondosságmulasztása alapján sem követelhet tartási és trenirozási díjat. II. Alaptalan az a panasz is, hogy a felperes az 1925. évi március hó 28-ától kezdve a féltartást azért sem igényelhet, mert ekkortól fogva már felerészben ő lett a ló tulajdonosa. Erre vonatkozó tényállást a fellebbezési bíróság meg nem állapított és a másodrendű alperes ezt nem panaszolja. A felperes H) alatti levele ugyan azt foglalja magában, hogy az elsőrendű alperes a felpereshez oly tartalmú levelet intézett, hogy a ló tulajdonjogának ráeső részét őreá ruházza át. Azonban az elsőrendű alperes e levele a jelen perben becsatolt T) alatti csak azt foglalja magában, hogyha máskép nem megy, az elsőrendű alperes elküldi a fél lóra vonatkozó bejelentését. Arról ellenben az elsőrendű alperesnek ez a levele nem tesz említést, hogy a tulaj donátmenetet eredményező jogi tény már csakugyan be is állt. III. Alaptalan az a panasz is, hogy a felperes tartozott volna másodrendű alperest figyelmeztetni arra, hogy a tartási költségek nagyobbra rúgnak, mint a ló értéke. Ezekről ugyanis a ló tartózkodási helyét egynéhány hó múlva a megállapított tényálllás szerint már ismerő másodrendű alperesnek, mint társtulajdonosnak kellett volna saját érdekében tudakozódnia és meggyőződnie. A tartási összegek mérvének nem-ismerése tehát nem a felperes, de a másodrendű alperes terhére esik. IV. Ellenben alapos a felülvizsgálati kérelem annyiban, hogy a fellebbezési bíróság az anyagi jog megsértésével marasztalta az alpereseket egyetemlegesen és a felmerülése és számszerűsége tekintetében a felülvizsgálat során már nem is panaszolt egész 1200 P 66 f hátralékos tőkében és annak kamataiban. Ugyanis megállapítást nyert, hogy az alperesek a FraDiavoló nevű versenyló társtulajdonosai voltak. Pusztán az a