Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 77 anyja, néhai N. Szidónia S. Jenó'né révén szintén törvényes öröklési jog illette meg az özv. N. Pálné után, — az osztályos egyesség szerint azonban a kereseti ingatlanból nem részesült — mert a készpénzből 1800 írttal többet kapott osztályrészénél és így bőven kárpótoltatott. S. Nándor leszármazók nélkül elhalván, felperes a fenti ingatlanok 1/2 jutalékát igényli, azt vitatván, hogy a telekkönyvi feljegyzés téves, mert az A) alatti osztályos egyesség szerint az volt a megállapodás, hogy felperest az utóöröklési jog akkor illeti meg, ha az örökösök egyike vagy másika leszármazó törvényes örökösök hátrahagyása nélkül halna el. Hogy az 1899. augusztus 7-én tartott hagyatéki tárgyaláson ez a megállapodás jött létre, — a felek között nem volt vitás — alperes azonban azt vitatta, hogy a megállapodást az árvaszék beavatkozása folytán az 1900. március 22-én tartott folytatólagos tárgyaláson hatályon kívül helyezték, majd az árvaszék közbenjöttével akként állapodtak meg, hogy felperest az öröklési jog olyan módon illesse meg, mint az a telekkönyvben feljegyeztetett. Megállapítja mindenekelőtt a kir. Kúria, hogy a jelen esetben utóöröklési jogról szó nem lehet, mert utóöröklést csak az örökhagyó rendelhet végrendeletében vagy öröklési szerződésben, esetleg halálesetre szóló ajándékozási szerződésben, ennélfogva az osztályos egyességnek fentidézett tartalma azt jelenti, hogy a kérdéses ingatlant S. Jenő és S. Nándor azzal a korlátozással kapták örökségül, hogy az egy bizonyos esemény bekövetkezésével más személyt illessen, a felperes tehát nem utóörökösnek, hanem a feltétel bekövetkezte esetén örökösnek tekintendő. (Háramlási jog.) Ez a háramlási jog osztályos egyességben minden alakszerűség nélkül kiköthető. Nem helytálló tehát az alperesnek az az érvelése, hogy a háramlási jog kikötése joghatállyal azért nem bír, mert A) alatti a végintézkedések alakszerűségeire vonatkozó törvényes rendelkezéseknek nem felel meg. Megállapítható azonban, hogy felperest a háramlási jog az általa vitatott tartalom szerint meg nem illeti, mert attól a felek az 1900. évi március hó 22-én tartott hagyatéki tárgyaláson elállottak. = Ez az ítélet az osztályegyességet önálló joglétesítő tényként fogja fel, ellentétben a fent 26. sz. alatt közölt határozat elvi álláspontjával. Az a különbség a két eset tényállása között, hogy az előzőnél a rendelkezés az érvénytelen végrendeletben benne volt, a most közölt esetben pedig merő nóvumként jelentkezik, a lényeget nem érinti, mert mindkét esetben a jogváltozás az osztályegyezség eredménye. Míg azonban ott a jog változtatás formája megállapító, itt közvetlenül joglétesítő. — A fejben írt tételekkel lényegileg egyező : Mjog Tára X. 12. A fideicommissum inter vivos intézményére 1. Grosschmid, Fejezetek I. 100., 114. és 123. old. és Szladits, Dologi jog 176. o.