Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

72 Magánjogi Döntvénytár. (Kúria 1929. dec. 13. P. I. 7671/1928. sz.) Indokok : Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 17. §-a a hitvestársi öröklés tekintetében a Jászkun kerületekben fennállott jogszabályokat fenntartotta ugyan, — azonban arra való tekintettel, hogy a ma már egyedül érvényben lévő V-ik Statútum csupán a jászkun asszonynak az elhalt férje hagyatékára vonatkozó öröklési jogigényéről rendelkezik — megállapítható, hogy a jászkun férjnek a neje után való öröklési jogáról az érvényes jászkun jogszabályok intézkedést nem tartalmaznak. Ilyen körülmények között az I. T. Sz. idézett szakasza értelmében a Statútumban nem szabályozott jogviszonyokra az országos jog szabályai alkalmazandók. Ezek szerint pedig a szerzeményi vagyon tekintetében az oldalrokonokat a hitvestárssal szemben öröklési jog meg nem illeti. A fellebbezési bíróság ily irányú döntése ellen emelt panasz tehát nem alapos. Nem illeti meg a házastársat a hitvestársi öröklés akkor, ha a házastársának törvényes oka volt a házasság felbontására és az eziránt szükséges lépéseket megtette vagy legalább is kinyilvánította a házasság felbontására irányuló komoly szándékát, azonban annak végrehajtásában akadályozva volt. Az úgynevezett tanácsköztársaság szervei által felvett és 7. sorszám alatt csatolt jegyzó'könyvekből megállapítható, hogy a házasság felbontását mindkét házasfél kérte és hogy házasságuk ez alapon fel is bontatott. A törvénytelen szerveknek ez a rendelkezése hatálytalan ugyan (4038/1919. M. E. számú rendelet), de megállapítható ebből az eljárásból, hogy örökhagyónak komoly szándéka .volt a házasságot felbontani. Megállapítható azonban az is, hogy örökhagyó ezt követőleg még mintegy nyolc évig élt és a perben nem merült fel adat arra, hogy örökhagyó ezalatt a hosszú idő alatt akadályozva lett volna abban, hogy a házasságnak a törvényes formák közötti felbontását kérelmezze. Annak vizsgálata nélkül tehát, hogy örökhagyónak volt-e törvényes oka a házasság felbontásának kérelmezésére, a kir. Kúria örökhagyónak a tanácsköztársaság szervei előtti — fent ismertetett — fellépésének joghatályát elenyészettnek tekintette. Minthogy ezek szerint a házasság örökhagyó haláláig fennállónak tekintendő, ezért felperest a felesége után a szerzeményi vagyon tekintetében a hitvestársi öröklési jog megilleti. = Ad II. : Ellentétes a régebbi gyakorlattal, mely a hitvestársi öröklést csak a házasság megszűnése esetén zárta ki. (PHT. 218. sz. E. H. (Dtár 4. f. VI. 74. ; Mjogi Dtár I. 44.) Mjogi Dtár IV. 147., VIII. 141., IX. 181., X. 172. A fenti határozat ezzel szemben a MTK. jav. 1785. §-ának szabályát