Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

46 Magánjogi Döntvénytár. léptek be bérbeadókként a felperesekkel szemben, a felperesek és K. Kornél alperes között az eredetileg megkötött bérleti szerződés sem meg nem szűnt, sem változást nem szenvedett, nem szűnt meg tehát a felperesek irányában ezen alperes által vállalt szerzó'déses kártérítési kötelem sem. E helyen ad kifejezést a kir. Kúria annak az álláspontjának, hogy magából a tulajdonközösségből folyóan a társtulajdonosak egyetemleges kötelezettségére nem vonható következtetés s így a felperesek csatlakozási kérelme, amennyiben az csupán a tulaj dohközösségből származtatott egyetemlegességre van fektetve, alaptalan. Ügydöntő azonban alperesnek az a tényállítása, hogy felperesek az eladáshoz hozzájárultak s az alperessel szemben minden igényről lemondva, a várostól kértek lelépést. Felperes erre vonatkozóan már az elsőbíróság előtt bizonyítékait megjelölve, a tényállás felderítését kérte (5. alsz. elők. irat). Mivel ez a tényállás — igazolt volta esetén — megszünteti az alperesnek az ingatlan eladásával kapcsolatban vállalt kötelmét, a fellebbezési bíróság az idevonatkozóan ajánlott bizonyítást jogszabálysértéssel mellőzte, ezért a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét feloldva, a fellebbezési bíróságot további eljárásra és új határozat hozatalára utasította azzal, hogy felderítendő lesz az is, hogy az alperes tulajdonostársai jutalékaikat mikor adták el s hogy ez a korábbi tulajdonjog-változás volt-e behatással arra, hogy a felperesek bérleti joga megszűnt vagy ezt csak az alperes tulajdonjog-elidegenítő ténye okozta. Az új határozatban, marasztalás esetén, az 1928 : XII. t.-c. 12. §-ában foglalt rendelkezések szem előtt tartandók s ez okból e §. szerint az átértékelésre kihatással bíró ténybeli adatok is tisztázandók. = Lényegileg ellenkező a fővárosi lakbérleti szabályrendelet 5. §-a. 26. Az 1928 : XII. t.-c. 14. §-ának az átértékelés időbeli korlátozását tartalmazó rendelkezése családi és öröklési jogból eredő pénztartozásokra nem vonatkozik. (Budapesti ítélőtábla 1928. okt. 15. P. X. 5393/1927. sz.) = A döntés, ellentétben a Kúria P. I. 2160/1927. sz. ítéletében (Mjogi Dtár XXI. 76.) kifejezett állásponttal, a valorizációs törvény 14. §. feltételeit a 15. §. speciális tényállásainál nem követeli meg. E felfogás szerint a 15. §. a családi és öröklési jogi pénztartozások valorizálását a többi pénztartozásokra felállított rendelkezésektől függetlenül szabályozza ; 1. erre nézve Tihanyi Lajos és Schuster Rudolf cikkeit a Jogt. Közi. 1928. évi 20. és 22. számaiban.