Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

44 Magánjogi Döntvénytár. aláírni. Ez a következtetés azonban nyilvánvalólag helytelen, inert az aláírás megtagadása nem zárja ki az előző szóbeli köte­lező megállapodást. Ha pedig való, amit N. Károly tanú vallott, hogy az alperes jogelőde oly kijelentést tett, hogy annak adja a házát, aki őt majd gondozza és a felperes a szolgáltatásokat erre az ígéretre tekintettel nyújtotta, abban az esetben a felperes az ellenérték ígérete alapján az ellenértéket követelheti. Mint­hogy a megcáfolásra vonatkozó megokolás nem áll meg, a meg­állapodás bizonyítására vonatkozó adatok mérlegelendők. Ebben a részben a fellebbezési bíróság az ítéletében felhívott S. Lajos, V. Béla és V. Béláné tanuk vallomására utal. E tanubizonyítással szemben azonban a fellebbezési bíróság ítéletének indokolásából kitűnően a felperes az elsőbírósági eljárásban megnevezett és ki is hallgatott tanukon felül a néhai H. Lajosnéval a kereseti előadásnak megfelelően kötött meg­állapodás tekintetében új tanukat nevezett meg. Ennek a bizo­nyításnak foganatosítását azonban a fellebbezési bíróság mel­lőzte, a nélkül, hogy a mellőzés okát perrendszerűen megadta volna és nem foglalkozott tüzetesen főként a N. Károly tanú­vallomásának előbb idézett tartalmával. Ezenkívül a fellebbezési bíróság nem foglalkozik azzal az ellentéttel sem, amely a felperes által szolgáltatott élelmezés időtartamára nézve a kihallgatott S. Lajos, továbbá V. Béla és V. Béláné tanuk vallomásainak tartalmai szerint fennforog. S. tanú szerint az alperes jogelődje a tanú családjától 1923. feb­ruár végén maradt el, azután 3—4 hétig P. Jánoséknál evett és ebben az időben ismerkedett meg a felperessel, míg V- Béla és neje tanúvallomása szerint ők az 1924. év tavaszán-nyarán köl­töztek az alperes jogelődjéhez, amely időköz két hónapnál hosszabbnak mutatkozik. Ilykép az eljárási szabálysértéssel megállapított tényállás alapján az ügyet érdemben elbírálni nem lehet, miért is a fel­lebbezési bíróság ítéletével szemben a Pp. 514. §. második be­kezdése értelmében kellett eljárni. = V. ö. Dtár 3. f. XXI. 166., XX.VII. 122., Mjogi Dtár II. 195., VI. 193., XX. 84. Nagyon érdekes a halál esetére szóló részesítés ígéretének átminősítése élők közti szerződésbeli ellenszolgáltatássá. 25. Magából a tulajdonközösség tényéb61 nem követ­kezik a társtulajdonosok által együtt vállalt kötelezettség egyetemlegessége. Ez a szabály áll a bérlemény eladása miatt a bérleti viszony megszüntetése esetére vállalt kár­térítési kötelezettségre is.

Next

/
Thumbnails
Contents