Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)
42 Magánjogi Döntvénytár. nyert 11 hónapos közös gyermekük 1924. január havában az alperes gondatlansága következtében halt el, az nem vitás azonban a felek között, hogy a felperes, aki a gyermek temetésén személyesen jelen volt, a gyermek elhalálozása körülményeiről már 1924. január hó második felében, közvetlenül a gyermek elhalta után, értesült. Az sem vitás a felek között, hogy ezt követőleg az alperes 1924. évi október hó 3.-ig a közös lakásban élt s ekkor távozott el Budapestre anyjához s a felperes 1924. évi október vagy november havában Íratott levelet az anyjával az alperesnek, hogy ne jöjjön vissza, többé vele élni nem kíván. Nem állhat ugyan meg az elsőbíróság ítéletében elfoglalt s a fellebbezési bíróság ítéletében megfelelőleg nem helyesbített az a jogi álláspont, mintha az anyának gyermeke elhalálozása körüli gondatlansága a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértését meg nem állapíthatná, mert a házastársi kötelességszegésnek csak szándékos cselekmény lehet az alapja s nem a gondatlanságból elkövetett cselekmény, és pedig azért nem állhat meg, mert az anya részéről a segélyre s állandó gondozásra szoruló csecsemővel szemben általán — a beteg csecsemővel szemben pedig különösen is kifejtendő szükséges és kellő anyai gondozás elmulasztása maga mint mulasztási cselekmény, különösen ha a gondosság hiánya oly fokú, hogy annak köteles kifejtése, mellett a mulasztó mulasztása következményeit előre láthatta — a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértésének jogi alapjául szolgálhat. Az alperesnek a gyermek elhalálozása körüli magatartása azonban, terhelje bár alperest e tekintetben a felperes feltevése s előadása szerint az anyai köteles gondosság olyfokú elmulasztása, hogy ez a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértését is magában foglalja, ez a tényállás szerint 1924. évi január havában felperes kétségtelen tudomására jutván, — még ha az alperesnek a közös lakásban való tartózkodása s az együttélés külső körülményei az együttélés által való megbocsátásra nem is nyújtanának megfelelő alapot — de ettől kezdve az alperes eltávozásáig, 1924. évi október hó 3-ig eltelt több mint hathónapi idő következtében a felperes által erre alapítani kívánt bontó okra fektetett kereseti jog időmúlás következtében, már ebben az időben feltétlenül elenyészett s így annak önálló bontó jellege a H. T. 83. §-a 1. bekezdése értelmében már ebben az i '3 bt megszűnt, tekintet nélkül arra, hogy ezt követőleg 1924. év végétől 1926. januárjáig az alperes budapesti tartózkodási helye a felperes előtt ismert volt-e vagy sem. Az ekként a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértésének kétségtelen bizonyítása esetére is az alperes e magatartása a Ht. 84. §-a értelmében csupán támogató bontó okul szolgálhatna : egyéb bontó okot pedig a felperes kifejezetten érvényesíteni nem kívánván, sőt azt egyedüli és kizárólagos bontó okul érvényesítvén, önálló bontó ok hiányában a kereset elutasítása megfelel az anyagi jognak. Miért is a felperest alaptalan felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani.
