Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Döntvénytár. A vevők birtokbaadási kötelezettségének a megállapítása nem vitás ; az idevonatkozó elsőbírósági ítéleti rendelkezést a vevők fellebbezéssel csakis annyiban támadták meg, hogy az eladó a birtokbaadással viszonosan nem lett kötelezve, az általuk fizetett vételárnak átértékelten leendő megtérítésére. A jelen felülvizsgálati eljárás keretében csupán azt a pervitát kell eldönteni, hogy az eladó község az általa felvett vételárakat a vevőknek átértékelve és ebben az esetben mily mértékben átértékelve köteles visszatéríteni? Idevonatkozóan S. község jogi képviselője a felülvizsgálati tárgyaláson azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a folyó évi április hó t-ével életbelépett 1928. évi XII. t.-c. 6. és 7. §-aiban foglalt rendelkezésekre való tekintettel a községnek szóbanforgó pénztartozásai át nem értékelhetők. Ez a jogi álláspont nyilvánvalóan téves, téves pedig azértr mert az eladó községnek kérdéses pénztartozásai ingatlanra nézve létrejött (utóbb azonban érvényét veszített) adásvételi ügyletekből származnak ós így a fentidézett t.-c. 7. §-ának első pontjában foglalt rendelkezéshez képest átértékelés alá esnek. Az átértékelés mérvének helyes megállajjíthatása szempontjából a a kir. Kúria a hivatalos rendelkezése alatt álló váltóárfolyam-táblázatok (a dr. Szászy György és két munkatársa által kiadva) adatai alapján mindenekelőtt megállapította, hogy a vevők által a község részére teljesített vételárfizetések a fizetés idejében milyen valóságos belső értéknek feleltek még ? . . . Minthogy a magyar koronának c fizetések után bekövetkezett fokozatos romlása az 1926. évben már megállott és annak árfolyama állandósult olykép, hogy 1926. évben — a zürichi jegyzés szerint—-1.000,000 korona 72-80 svájoi frank értékének felelt meg, a kir. Kúria a vevőfelek által teljesített fizetéseknek a fentebbiek szerint megállapított valóságos értékét az 1926. év végén forgalomban volt magyar koronákra átszámította azzal a számítási müvelettel, hogy a vevők által fizetett vételáraknak svájci frankokban kifejezett értékösszegét elosztotta az 1.000,000 forgalmi magyar koronának 1926. év december 31-ikén Zürichben 72-80 svájci frankban jegyzett összegével, mely számműveletnek eredménye pedig a vevők által teljesített fizetéseknek 1926. év december 31-iki értékű magyar forgalmi koronákban kifejezett értékét tüntette fel. És az ekként meghatározott koronaösszegeket 1.000,000 korona = 80 P kulcs szerint — pengőértékekre számította át. Az ekként megállapított —és 100 %-os átértékelésnek megfelelő — összegeket azonban a kir. Kúria csakis 30 %-ban ítélte meg a vevőknek. Ugyanis az 1928. évi XXVIII. t.-c. 12. §-ában foglalt rendelkezésekre való tekintettel a kir. Kúria S. község javára és a vevők terhére számításba vette azt, hogy vevők az ingatlanokat immár 10 éve használják a nélkül, hogy azért a községnek tényleg valamely ellenértéket fizettek volna, továbbá hogy az ingatlanok értékének a legutóbbi időben történt csökkenése folytán a község most már kisebb értékű ingatlanokat kap vissza, mint amilyen értéküeket a vevőknek tényleg átadott. A kir. Kúria végül a vevők javára és a község terhére számításba^ vette, hogy a község a vevőktől különben is idő előtt (t. i. a kormányhatósági jóváhagyás előtt) felvett vételárakat nyomasztó adósságai törlesztésére fordította, ami által nyilvánvalóan anyagi előnyt szerzett.