Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Dönt vény tár. Mindezekre a méltánylandó körülményekre való tekintettel a kir. Kúria által megállapított 30 %-os átértékelés felel meg annak az aránynak, amely a pénzromlásból bekövetkezett érték veszteségnek mindkét ügylet kötő fél irányában való méltányos kiegyenlítéséhez szükségesnek mutátkozott. A fellebbezési bíróság ítéletének a csupán 15%-os átértékelésre vonat­kozó jogi álláspontja és rendelkezése nyilvánvalóan téves, miért is a kir. Kúria a vevők felülvizsgálati kérelme folytán az itt elfoglalt jogi álláspont­jához képest a fellebbezési bíróság ítéletét idevonatkozóan a rendelkező rész értelmében részben megváltoztatta és a vevőket a további átértékelést kérel­mező felülvizsgálati kérelmükkel elutasította. A kir. Kúriának a fentiek szerint elfoglalt jogi álláspontja következté­ben az eladó községnek az átértékelés teljes megtagadására irányuló felül­vizsgálati kérelme nem volt teljesíthető. = A határozat azt a vitás kérdést, hogy a valorizációs töivény 7. jj. 1. pontja kiterjed-e az ingatlan adásvételi szerződés érvénytelensége követ­keztében az állam stb. ellen támasztható követelésekre, (1. Almási, A valorizá­ciós törvény magyarázata, 90—91. old.) a valorizáció álláspontjának kedvező értelemben dönti el. 15. /. A háziorvosi megbízás, amennyiben korábban vissza nem vonaiik és amennyiben a megbízó halálának évében az orvosi tevékenység tényleg igénybevétetik, a meg­hízó haláláig folytatólag fennáll. - - II. A megszolgált és visszatartott munkadíj után annak esedékességétől jár kamat. — 777. Az 1928: XII. t.-c. alkalmazásának nincs helye, ha a pénztartozás összege sem koronaértékben, sem forgalomban már nem levő valamely tnás belföldi pénznemben nem volt meghatározva, hanem ezúttal tárgya az összegszerű bírói megállapításnak. (Kúria 1928. okt. 11. P. II. 3702/1928. sz.) Indokok : A. felülvizsgálattal meg nem támadhatóan meg­állapított tényállás szerint felperes a vele második unoka­testvéri viszonyban állott néhai Sz. M.-nak az 1906. évi január­hó 1-től fogva az utóbbinak 1919. augusztus 19-én bekövet ke zett haláláig háziorvosa volt a nélkül, hogy díjazása összeg­szerűen kiköttetett volna vagy hogy azt az örökhagyó életében megkapta volna. Abból a körülményből, hogy Sz. M. a felperes orvosi szolgálatait gyakran igénybevette, hogy nemcsak beteg­ség esetén, hanem sétáira és kikocsikázásaira is kísérőül el­hivatta, hogy orvosi tanácskozás végett többször Bécsbe is magához hivatta, hogy versenyistállójának személyzetét es azoknak családtagjait is a budapesti versenyek alatt felperes­sel gyógykezeltette : helyes következtetéssel jutott a felleb­bezési bíróság arra a megállapításra, hogy néhai Sz. M. felperes

Next

/
Thumbnails
Contents